Ez egy szomorú nap.
Reggel még úgy keltem fel, mint minden átlagos napon. Vidám voltam, az idő is szép volt, a családommal lehettem. Aztán hazajöttem, felléptem az internetre, ahol az a hír fogadott, hogy meghalt az én egyetlen Cory-m. Először nem akartam hinni a szememnek, próbáltam bebeszélni magamnak, hogy ez az egész egy kamu, mivel mostanában több híresség halálhírét is terjesztették teljesen alaptalanul, de amikor rádöbbentem, hogy ez most nem átverés azt hiszem valami megtört bennem. Cory-t az egyik kedvenc színészemnek tartottam, és tartom jelenleg is, valamint abban biztos vagyok, hogy a közeljövőben sem fogom elfelejteni. Azt az érzést amikor rádöbbentem, én.. Szavakkal nem is tudom kifejezni. Mióta is szeretem? 3-4 éve? Kezdjük az elején...
Nyár volt, kapcsolgattam a tv-t, egyszer csak megakadt a szemem egy reklámon. Valami új, vidám, sorozatot mutattak be. Gondoltam magamban, megnézem az első részt, ha már a reklámnak sikerült elnyernie a tetszésemet. Így megjegyeztem a kezdés dátumát, és pontosan abban az időpontban a televízió előtt ültem, várva az ismeretlenre. Két részt vetítettek le egymás után, de nekem ez a két rész elegendő is volt. Rögtön beleszerettem a sorozatba, rögtön beleszerettem Cory-ba. Egyszerűen csak magával ragadott, valami láthatatlan dolog vonzott hozzá. Nem is igazán tudom ezt leírni. Tetszett, hogy olyan vidám, életrevaló, aranyos, tehetséges, de mégis esetlen. Tetszett, hogy olyan ember, mint mi, hogy nem mutatja felsőbbrendűnek magát, hogy átlagos, de mégsem az. Nem az, mert milliók életét... Hát nem is azt mondom, hogy megváltoztatta, bár biztos vagyok benne, hogy még ebben is lenne igazság, de az egészen biztos, hogy milliók életére hatással volt. Többek között az enyémre is.
Kezdetben hihetetlen módon odavoltam érte, gondolom ti is tudjátok milyen az ilyesfajta gyermeki rajongás, amikor elképzeled, hogy egy hírességgel, adott esetben Cory-val milyen szép pár lennétek, hogy úgy érzed szerelmes vagy belé, és bármit megtennél, hogy találkozhass vele. Minden nap róla nézegetsz képeket, hallgatod a zenéjét, nézed a filmjeit. Igen, kezdetben ez így volt velem. Ahol lehetett ő volt a háttérképem, ikonom, avatarom, a gépemen legalább ezer kép le volt mentve róla, a Glees zenéket hallgattam itthon, a buszon, és olykor még az iskolában is. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Gondolom már senki nem emlékszik erre, de 2011. február 9.-én volt is egy ilyen posztom:
" Na amint látható is változtattam egy kicsit a dizájnon... Nem lett olyan jó, de tőlem csak ennyire telik. :P
Az egyik kedvenc színészem most Cory Monteith. A Gleeben nagyon elnyerte a tetszésemet, és azóta oda vagyok érte...:D
Aki nem ismerné Coryt:
Cory Allan Monteith, 1982 május 11.-én született Kanadában. Ugorjunk egy kicsit... 2005-től kezdett aktív lenni, első szerepe a Killer Bash című filmben volt... 2009-től szerepel a Glee című sorozatban, amelyet Fox tv csatorna ööö... talált ki. (nem jutott eszembe, hogy fejezhetném be máshogy :D)
Róla elég is ennyi. A lényeg az, hogy nagyon jó színész és énekes is egyben. Ja és még annyit, hogy a Supernatural első évadjának egyik részében is feltűnik, csak sajnos felfalja valami emberevő szörnyeteg... szegény Cory.. :D"
A helyesírásomtól és idétlenségemtől eltekintve imádom ezt a bejegyzést. Imádom, mert arra emlékeztet, hogy mennyire is szerettem akkor Coryt. Sajnos az idő múlásával más hírességek is képbe kerültek, változott az ízlésem is, nem volt annyi szabadidőm, kevesebbet törődtem vele. De továbbra is ugyanúgy imádtam. A Glee a mai napig az egyik kedvenc sorozatom, az összes részét láttam, ki nem hagytam volna. A kérdésre pedig, hogy ki a kedvenc szereplőm, egyértelműen hangzik a válasz. Cory, vagyis Finn. Mindig is ő volt, és mindig is ő lesz.
4 év... 4 évet azért nem lehet olyan könnyen elfelejteni, és hiába nem követtem már olyan nagyon szorgalmasan Cory munkásságát, a halálhíre még akkor is ugyanúgy lesújtott, hisz még mindig szerettem.
A kezdeti sokk után, folyamatosan törtek fel bennem az emlékek, és összeszorult a gyomrom. Lassan fél kettő lesz, de még mindig írok, hisz tudom, képtelen lennék aludni, annyira fáj. Tudom, hogy talán egy kicsit furcsán hangzik, hogy egy számomra szinte ismeretlen személy halála is ennyire megrázott, de ez a rajongósdi már csak így működik. Nem is próbálom meg elmagyarázni, ezt át kell élni. A tény, hogy még alkalmam sem volt találkozni vele és, hogy már nem is lesz, rettentően elszomorít. De az még jobban fáj, hogy tudom a családjának, barátainak és nem utolsó sorban, gyönyörű menyasszonyának még nehezebb. Bele sem merek gondolni, ők most mit élhetnek át.
A Világ elvesztett egy embert.
Két szülő elvesztette a gyerekét.
A Gleek-ek elvesztették a bálványukat
Lea elvesztette a vőlegényét.
De a mennyország szerzett egy angyalt.
Amennyire szomorú ez, annyira jó is. Jó, mert Cory egy fantasztikus ember volt, csak jót hagyott hátra, próbált példát mutatni, és megoldani a problémáit, szerető barátja volt egy lánynak, imádta a rajongóit, csodásan énekelt, dobolt, színészkedett. Rossz, mert elvesztettük őt. Ha egyszer valaki megtudná nekem mondani, hogy miért van az, hogy mindig a jó emberek távoznak el ilyen korán, akkor azt mérhetetlenül megköszönném. Őt már soha senki nem fogja tudni pótolni, végleg elvesztettük.
Ő megmentette az életünket, de mi nem tudtuk az övét.
Valamint a bejegyzés címében is látható idézet is passzol ide.
He didn't die... He took the midnight train, going anywhere.
A 31 éves tehetséges, folyton mosolygós srácnak még csak most indult volna be igazán az élete, a karrierje, pár héten belül lett volna az esküvője a szintén Glee sztár, Lea Michele-el. Az esküvő helyett, ahol a lány a gyönyörű fehér menyasszonyi ruhájában kimondta volna a boldogító Igen-t, most a fiú sírja mellett, fekete ruhában mondhat búcsút kedvesének. Ők már sohasem fognak összeházasodni. Elképzelni azt az izgatottságot, és boldogságot ami körülövezhette őket. Elképzelni, hogy Lea számolja vissza a napokat a menyegzőig amire már minden le van fixálva. Elképzelni, hogy szerették egymást, és családot akartak alapítani... Mindezt elképzelni hihetetlenül fáj.
Legalább egyszer láthatta menyasszonyi ruhában...
Mondják, hogy azok, akikre emlékeznek, sosem halnak meg. Egyben biztos vagyok. Ez alapján Cory örökké fog élni. Örökké, az emlékezetünkben, a szívünkben és a történelemben. Számos ember már legendaként tekint rá. Fantasztikus ember volt, meg is érdemli.
Most pár szót a rajongókról, Gleek-ekről.
"Menj és mondd el a bálványodnak, hogy szereted őt, mert az enyém már nem él..."
Ezt és ehhez hasonló dolgokat olvasni... A szívem hasad meg tőle. Az egészben az a legrosszabb, hogy nekem és még sokaknak másoknak, akad pár híresség, akikre a hősünkként tekintünk. Ők a hőseink, mert a zenéjükkel, szerepeikkel, személyiségükkel megmentették az életünket. Tőlük tanulunk életet megváltoztató példákat, követjük őket, példaképként tekintünk rájuk. Belegondolni, hogy elveszíthetjük őket... Lehetetlen. Pedig valójában sajnos nagyon is lehetséges. Ők is csak emberek. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb elérkezik a nap, amikor meglátok majd egy hasonló hírt, de reménykedtem benne, hogy ez csak utóbb lesz. Reménykedtem, hogy a kedvenceim még sokáig okozhatnak nekem örömöt.
Sírsz, mert a kedvenced nem tudja, hogy létezel.
Én pedig azért sírok, mert a kedvencem már nem létezik.
Nem tudom mit írhatnék még, egyszerűen csak mérhetetlenül nagy szomorúságot érzek magamban, sajnálom, hogy az utóbbi időben nem fordítottam kellő figyelmet Coryra, sajnálom, hogy millióknak fáj a halála, sajnálom, hogy elveszítettem. Sosem fogom elfelejteni a csodás, szívmelengető hangját, azt a melegséget sugárzó, boldog szempárt, a csodálatos mosolyát. A tehetségét, a táncban való ügyetlenkedéseit, a humorát, a látható boldogságot ami körülvette amikor szerelmével volt. Sosem fogom elfelejteni Őt!
Minden gondolatom a hozzátartozóival, imádkozom értük, kitartást nekik, ha nekem ilyen nehéz, nekik milyen lehet...
Egyetlen, drága Cory-nk. Én most búcsúzom tőled, nyugodj békében, és vigyázz Lea-ra az angyalok közül, most nagy szüksége lesz rád. Szeretünk és sosem felejtünk el!
