2015. július 12., vasárnap

Hello VOLT!

VOLT-on voltam...


Írnék egy kis beszámolót VOLT-os élményeimről is...
Az igazat megvallva már amikor kiderültek a fesztivál fellépői tudtam, hogy el kell mennem. Persze akkor még úgy volt, hogy majd sátrazni megyünk, mert hát mi kemények vagyunk és kibírjuk, meg most egyszer belefér... Aztán szép lassan elérkezett a július és még mindig ott voltunk jegy nélkül. Úgy voltunk már vele, hogy akkor ezt is kihagyjuk idén... Aztán mondom áh, utánaolvasok kicsit. Így derült ki az is, hogy lehet jegyet venni a közelben, amit aztán barátnőmmel meg is vettünk a Július 3.-ai, pénteki napra.

Reggel rettentő fáradt voltam amikor megszólalt 6 órakor az ébresztőm. Gyakorlatilag olyan izgalomban voltam a feszt miatt, hogy este nem tudtam elaludni, így zombiként kezdtem el készülődni. Persze mire úgy volt, hogy menni kell a buszra teljesen felpörögtem, mert hát azért mégiscsak egy kicseszett VOLT-ról van szó! Tekintve, hogy a 'fesztiválozósdit' csak tavaly kezdtem el, rögtön a legnagyobb fába, azaz a Szigetbe vágva a fejszém, halvány lila gőzöm nem volt, hogy mégis mire számítsak.
Szerencsére az idő abszolút nekünk kedvezett, 34° volt aznap. Kicsit talán már sok is volt, de ezzel azért előbb megbirkóztam mint a tavalyi Szigettel, ahol zuhogott az eső, hideg volt és dagonyázni kellett.
Vonattal utaztunk Sopronig. Már az odaút is jó hangulatban telt, igaz ketten voltunk, de ez abszolút nem zavart minket. Amint megérkeztünk Sopronba, megtudakoltuk, hogy jönnek kimondott VOLT járatok is, így megvártunk egy olyant és tömegnyomorban utaztunk a fesztivál helyszínéig. Jó, mondjuk nekünk szerencsénk volt mert volt helyünk, szemben azzal a millió emberrel aki nyomorgott. A helyszínen rögtön megkaptuk a karszalagjainkat, majd be is mentünk. Első dolgunk az volt, hogy nagyjából körbejártuk az egészet, persze mint utóbb kiderült ez közel sem volt az egész... Maga a hely egyébként nekem nagyon tetszett, hangulatos volt a lampionokkal, zászlócskákkal, felöltöztetett fákkal, árusokkal és a több tízezer emberrel együtt.

Szégyen nem szégyen az első koncert amire odatévedtünk egy Kis Grófo koncert volt. Hiába, buliban azért szeretünk rá táncolni, így miért is hagytuk volna ki? Az egészben amúgy az volt a legmegdöbbentőbb, hogy ennyi ember van, rajtunk kívül is, aki hasonlóképp van. Rengetegen tomboltak, táncoltak és énekeltek a koncerten, csupán csak a buli kedvéért is. Hozzátenném mindezt délután 1 órakor. Tehát a kezdő hangulatot ez szépen megadta. Utána visszamentünk a hatalmas VOLT felirathoz, mert hát milyen fesztiválozók is lennénk ha mi nem lőnénk ott egy képet, amit aztán rögtön nyomatunk is az internetre? Na ugye. Meglett a kép, valamint helyet is találtunk mögötte az árnyékon, így egy darabig csak ott ücsörögtünk. Ebben a kánikulában egyszerűen nem bírtunk mást csinálni, jól esett kicsit pihenni. Közben egyébként jöttek tűzoltóautók, akik eredetileg a földet szerették volna locsolni, hogy kevésbé porozzon, de helyette egy jó kis nyilvános fürdőt hoztak létre. Az emberek amint meglátták, hogy locsolnak rögtön megrohamozták, köztük persze én is, és élvezték a hűsítő vizet. Hatalmas buli volt egyébként, főleg, hogy utána 5 perc is alig kellett, hogy megszáradjak teljesen. Ezért természetesen többször is eljátszottuk ezt.

17:40-kor volt az első, komolyabb koncert amire mentünk. Ez Halott Pénz volt. Fogalmam sincs, hogy hogyan de körülbelül a 10. sorban tomboltuk végig az egészet. Jó, ez egy kisebb túlzás volt, mivel szinte az előadott dalok felét sem ismertük. De azért nekem bejött a koncert. Főleg amikor elérkeztünk az utolsó számhoz, ami természetesen a Van valami a levegőben volt, és elkezdtek héliumos lufikat osztogatni. Elméletileg 10.000 db lufit indítottak el a tömeg két vége felől, de hát pechünkre, mivel mi középen álltunk nem jutottunk lufihoz. Köszönhetően például annak is, hogy a felét már osztogatás közben elengedték. Végül egyébként, amikor feleresztették őket gyönyörű volt, és legalább le tudtam videózni, amit a Halott Pénz még tetszikelt is instagramon. Igazi sikerélmény. :D

Ezután elindultunk, hogy megnézzük Majkáékat, de aztán a színpadhoz közeledve vissza is fordultunk. Rengetegen voltak, így ahelyett, hogy kilométerekről néztük volna a koncertet, inkább addig ismét körülnéztünk. Ettünk egy pizzát, kitöltöttünk egy kérdőívet, vettünk menő VOLT-os tetkót, amit rögtön magunkra is fabrikáltunk, találkoztunk pár ismerőssel (de mint a fotókról kiderül feleannyival sem mint amennyi ott volt) meg tettünk élő bolygónkért is, így feliratkoztunk mi is arra a petícióra. Valamint még arra is volt időnk, hogy felfedezzük azt a két vidámparkos gépet is, amik szórakoztatták a népet. Hogyan is hagyhattuk volna ki? Fogalmam sincs mi volt a masinák neve, valójában mindegy is. Lényegében annyi volt mindegyik, hogy pörögtek-forogtak, fejjel lefelé megálltak és kisebb szívinfarktust hoztak néha az emberre. A másodikon én például már szabály szerűen könyörögtem, hogy legyen vége, mivel egyfolytában úgy éreztem, hogy csúszom ki belőle. Azt hiszem másnap az izomláz is ennek volt köszönhető a kezeimben...

21:20-kor kezdődött a Parov Stelar koncert a nagy színpadon. Egyébként mi sem tudtuk, hogy kik is ők, de aztán talán erre buliztunk a legnagyobbat. Marha jó kis zenét játszottak, keverték a swing műfaját a modern electro stílussal, többek között kiderült, hogy szalagavatón is az ő zenéjükre nyomattuk a charleston táncunkat... Szóval nagyon jó volt, végig táncoltuk az egészet, bár a lábaimat már akkor alig éreztem.
Utánuk jött Guetta. Valószínűleg a fesztiválozók 90% miatta jött. Hát mi abba a bizonyos 10 %-ba tartoztunk, aki nem. Addig szépen letelepedtünk a másik színpad előtt és onnan hallgattuk. Úgy érzem felesleges is lett volna odatömörödnünk, amikor maximum annyit láthattunk volna, ahogy kever. Azt is esetleg csak nagyítóval, mivel ritka sokan voltak. Hallani így is úgy is hallottuk, viszont így legalább fasza kis helyünk lett a Punnany koncertre.

1:00-ra voltak kiírva a fiúk, persze egy kisebb csúszást muszáj volt beiktatni, de még így is fantasztikus volt a második sorból végigtombolni a koncertet. Előttem mondjuk egy nálam legalább másfél fejjel alacsonyabb anyuka volt, így gyakorlatilag úgy éreztem, hogy az első sorban nyomatom. Többször is lefotóztak, nagyon kíváncsi lennék azokra a képekre, de sajnos nem találom őket sehol... A srácok szokásukhoz híven fantasztikusan teljesítettek, azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez volt életem eddigi legjobb Punnany Massif koncertje! Mondjuk ez talán annak volt köszönhető, hogy az újabb számaikat jobban ismerem és mostanság inkább azokat adják elő, így pár kivétellel szinte az összes szövegüket kívülről nyomattam. Az érzés amikor a kedvenc előadóid tőled pár méterre ugrálnak, énekelnek integetnek neked, rád mosolyognak, észrevesznek... Hihetetlen. Szinte az egész koncert zökkenőmentesen telt... Szinte. Az utolsó számoknál megkörnyékezett minket pár részeges alak, odanyomakodtak elénk, elkezdtek fogdosni, összetapostak... Na ennél a pontnál kicsit betelt nálam a pohár, még szerencse, hogy pár jófej fesztiválozó leállította őket, különben én tettem volna. De annak tényleg nem lett volna jó vége. :D

Volt vagy fél 3, mire sikerült kikecmeregnünk a fesztivál helyszínéről. Kettős érzés fogott el, egyrészt maradtam volna még szívesen bulizni, másrészt viszont annyira fáradt voltam, csak reméltem, hogy a lábaim elbírnak még hazáig. Még ekkor is jöttek ezek a kimondott fesztiválbuszok, de mivel az elsőre nem fértünk fel, meg kellett várnunk a másodikat, amire sikeresen felnyomorogtunk. Ez elvitt minket egészen a vonatállomásig, ahol fél füllel meghallottuk, hogy nem kell beállni a több méteres kígyózó sorba, mivel a vonaton is lehet jegyet venni, így futottunk is megkeresni a járgányunkat, mivel alig maradt pár percünk az indulásáig. Meg is leltük, nagyon örültünk a fejünknek, hogy elértük és nem kell a következőre várni... Na, hát ez az öröm sem tartott sokáig, ugyanis bejelentették, hogy a vonat műszaki hiba miatt még egy darabig nem indul. Ez még nem volt minden, ugyanis helyünk már rég nem volt, mivel utolsó pillanatban torpantunk be, így egy tucat emberrel a földön csöveztünk. Elég vicces volt. Főleg, hogy egy óra lett abból a kis csúszásból, így talán még a későbbi vonattal is jobban jártunk volna. Igyekeztem nyitva tartani a szemeim, de be kell vallani ez elég nehezen ment. Na meg ott volt a kalauzos incidens is... Végig rettegtünk, hogy jön majd és leszállít minket a vonatról, mert körülnézve mindenkinél volt jegy, és már átkoztuk magunkat, amiért nem vártuk ki a sort. Aztán persze amikor jött az ellenőr kiderült, hogy tényleg lehet nála jegyet venni, de mi addigra már vagy ötféle stratégiát kitaláltunk arra az esetre, ha mégsem lehetne. :D
A hazáig vezető buszút azonban borzalmas volt. Párszor sikerült is elbólintanom, de annyira rettegtem, hogy tovább visz, hogy mindig felriadtam.Otthon még gyorsan lezuhanyoztam, és így volt fél nyolc, hogy beestem az ágyba. Nem kellett sokat bajlódnom az elalvással...

Azt hiszem egy darabig még emlékezni fogok erre a napra, a sok várakozás és szenvedés ellenére fantasztikusan éreztem magam. Belopta magát a szívembe a VOLT fesztivál, remélem jövőre is eljutok! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése