Álmaim városa,
avagy
London az én szemszögemből
Nos, azt hiszem így több, mint két héttel a kirándulásom után már ideje lenne leírnom az élményeimet. Bevezetőnek annyit, hogy végre alkalmam nyílt kimenni unokatestvéreim által, egy ismerősükhöz, aki hat napon keresztül szolgáltatta nekünk a szállást. Már idejére sem emlékszem, hogy mióta álmodoztam erről, és most végre összejött!
2014. Október 3.-án, pénteken indultunk. Rettentő izgalomban voltam egész nap, azt a két óra 15 perces repülőutat pedig alig bírtam végigülni. Ahogy megérkeztünk már rögtön egy sokkban is részesültünk a taxiút során, mégpedig a következőben: "Mindenki a másik oldalon közlekedik!" Én azon a héten kaptam meg a jogsimat, tehát épp hogy csak hozzászoktam az itthoni közlekedéshez, friss jogsival, rögtön azzal kell szembesülnöm, hogy "az út rossz oldalán közlekednek." Mellettem egyébként a már gyakorlott vezetők is úgy szorították a kartámlát, mintha csak az életük múlna rajta, szóval nem csak nekem volt rettentő furcsa, hogy a vezető is jobb oldalon ült, valamint, hogy minden egyes sáv fordítva volt. A körforgalomról nem is beszélve, na az tényleg nagyon durva volt...
Mikor megérkeztünk a házhoz, első dolgunk ugyebár az volt, hogy körülnézzünk, aznap nagyon mást már nem is csináltunk, kipihentük az utazás fáradalmait, ismerkedtünk a ház többi lakójával valamint este beültünk egy jó kis Brit pubba is. Imádom egyébként ezt a "Brit stílust" úgy alapjában véve minden téren, így a házaknál is. Ez is egy tipikus vörös téglás egyszerű kis tucatház volt, de pont ez tetszett benne.
Másnap a city meglátogatását terveztük. Feltöltöttünk pár utazókártyát és metróval elmentünk egészen a belvárosig. Az út során láttuk a Wembley Stadion-t is és én már ott meg akartam halni. Az Old city-ben elsőként a Madame Tusseauds viaszmúzeum órás sorát vártuk ki, majd úgy fél nap alatt végigjártuk a helyet. Komolyan, ezt mindenkinek érdemes egyszer megnéznie élete során! Hihetetlen, hogy milyen precízen és mekkora pontossággal vannak kidolgozva a bábuk, amik hűen követik minden híresség testméreteit, sőt még a rajtuk lévő ruha is egykor az adott celebhez tartozott, tehát a taperászás és simulás ajánlott, sőt egyenesen el is várt követelmény. :D
A múzeum végén van egy horror részleg is, ami önként választható, mi természetesen bementünk. Hát nagyon durva volt, az egész ilyen interaktív volt, tehát élő emberek ugráltak ki a sötétből meg ilyesmik, rettegés felsőfokon, bár ha épp előtted megy egy pár, már annyira nem para. :) Aztán az abszolút finálé egy 4D-s szuperhősökről szóló kis 10 perces mozifilm, és mivel én még ez előtt sosem ültem ilyesmi filmen, így ez is elég nagy élmény volt.
Ezek után leszálltunk a buszról és elhaladtunk a Tower of London mellett, ami az idők folyamán szolgált fegyvertárként, királyi palotaként, valamint börtönként is. Őszintén, jelenleg fogalmam sincs mi a funkciója, mindenesetre sikerült beletrafálnunk valamiféle megemlékezésbe, ugyanis a Tower körülötti egész zöld területet piros tulipánokkal terítették le. Valami hihetetlen volt, azt a fajta látványt keltve, mintha vér folyna ki az egyik toronyból. Nyilván valamiféle megemlékezés lehetett, háborús elesettekről... Tényleg zavar, hogy ötletem sincs mi volt, mindenesetre megható és szép is volt egyben.
2014. Október 3.-án, pénteken indultunk. Rettentő izgalomban voltam egész nap, azt a két óra 15 perces repülőutat pedig alig bírtam végigülni. Ahogy megérkeztünk már rögtön egy sokkban is részesültünk a taxiút során, mégpedig a következőben: "Mindenki a másik oldalon közlekedik!" Én azon a héten kaptam meg a jogsimat, tehát épp hogy csak hozzászoktam az itthoni közlekedéshez, friss jogsival, rögtön azzal kell szembesülnöm, hogy "az út rossz oldalán közlekednek." Mellettem egyébként a már gyakorlott vezetők is úgy szorították a kartámlát, mintha csak az életük múlna rajta, szóval nem csak nekem volt rettentő furcsa, hogy a vezető is jobb oldalon ült, valamint, hogy minden egyes sáv fordítva volt. A körforgalomról nem is beszélve, na az tényleg nagyon durva volt...
Mikor megérkeztünk a házhoz, első dolgunk ugyebár az volt, hogy körülnézzünk, aznap nagyon mást már nem is csináltunk, kipihentük az utazás fáradalmait, ismerkedtünk a ház többi lakójával valamint este beültünk egy jó kis Brit pubba is. Imádom egyébként ezt a "Brit stílust" úgy alapjában véve minden téren, így a házaknál is. Ez is egy tipikus vörös téglás egyszerű kis tucatház volt, de pont ez tetszett benne.
Másnap a city meglátogatását terveztük. Feltöltöttünk pár utazókártyát és metróval elmentünk egészen a belvárosig. Az út során láttuk a Wembley Stadion-t is és én már ott meg akartam halni. Az Old city-ben elsőként a Madame Tusseauds viaszmúzeum órás sorát vártuk ki, majd úgy fél nap alatt végigjártuk a helyet. Komolyan, ezt mindenkinek érdemes egyszer megnéznie élete során! Hihetetlen, hogy milyen precízen és mekkora pontossággal vannak kidolgozva a bábuk, amik hűen követik minden híresség testméreteit, sőt még a rajtuk lévő ruha is egykor az adott celebhez tartozott, tehát a taperászás és simulás ajánlott, sőt egyenesen el is várt követelmény. :D
A múzeum végén van egy horror részleg is, ami önként választható, mi természetesen bementünk. Hát nagyon durva volt, az egész ilyen interaktív volt, tehát élő emberek ugráltak ki a sötétből meg ilyesmik, rettegés felsőfokon, bár ha épp előtted megy egy pár, már annyira nem para. :) Aztán az abszolút finálé egy 4D-s szuperhősökről szóló kis 10 perces mozifilm, és mivel én még ez előtt sosem ültem ilyesmi filmen, így ez is elég nagy élmény volt.
A panoptikum után belevetettük magunkat a borongós, esős londoni nagyváros életébe, azaz turista busszal körbejártuk a várost. Na most, ki más is lehetne olyan elvetemült, hogy esőben a nagy piros busz tetején ül, aminek hozzáteszem még véletlenül sincs teteje, de körbe azért van üveg, hogy még véletlenül se lehessen normális képeket készíteni? Na vajon ki? Élvezet volt egyébként esőköpenyben ücsörögni a körülbelül 100km/órás sebességgel haladó jármű tetején, zuhogó esőben, halál betegen. Na jó, nyilván ebben van egy enyhe túlzás, de a látványt valójában imádtam! Áthaladtunk többek között a Piccadily Circus-on, Elmentünk a Trafalgar Square, és ugyebár vele együtt a National Gallery, majd a St. Paul's Cathedral mellett. Ezután áthajtottunk a Tower Bridge-en, innen megcsodálva a Temzét és a gyönyörű épületeket, köztük a The Shard-ot, azaz London legmagasabb felhőkarcolóját vagy például a 30 St. Mary Axe-t.
Ezek után leszálltunk a buszról és elhaladtunk a Tower of London mellett, ami az idők folyamán szolgált fegyvertárként, királyi palotaként, valamint börtönként is. Őszintén, jelenleg fogalmam sincs mi a funkciója, mindenesetre sikerült beletrafálnunk valamiféle megemlékezésbe, ugyanis a Tower körülötti egész zöld területet piros tulipánokkal terítették le. Valami hihetetlen volt, azt a fajta látványt keltve, mintha vér folyna ki az egyik toronyból. Nyilván valamiféle megemlékezés lehetett, háborús elesettekről... Tényleg zavar, hogy ötletem sincs mi volt, mindenesetre megható és szép is volt egyben.
Aztán sétáltunk egy keveset és már meg is csodálhattuk távolról a Tower Bridge látványát, ami pont akkor nyílt fel. Rettentő szerencsések voltunk, hiszen a hidat alig nyitják fel, mi mégis pont elkaptuk és természetesen meg is örökítettük ezt a folyamatot.
Ezt követően egy valamiféle turista hajóval indultunk el a Temzén az egyéb fő látványosságok felé, mint például a Városháza, jellegzetes óratornyával, ami tévesen mindenki által csak Big Ben-ként van emlegetve. Ez csak a toronyban található harangnak a megnevezése egyébként. Az út folyamán messziről megcsodálhattuk Shakespeare Globe színházát, valamint London legidősebb épületét is.
Természetesen a fölénk magasodó London Eye képe is visszaköszönt ránk. Hű, élőben még nagyobb mint aminek képeken tűnik! Na ez a nap azt hiszem "csak" ennyi volt...
Vasárnap egy vidámpark szerűséget látogattunk meg. A hely neve az, hogy Thorpe park, találtam is róla a neten egy jó kis videót, azt hiszem ez tökéletesen össze is foglalja az egészet. Ez tipikusan az a hely, amit az ember egy filmben lát, azokkal az őrült ámde mégis szórakoztató masinákkal, amiket feltétlenül ki kell próbálni. Többek között egy vasúttal ami 2 másodperc alatt 100-nál is többre gyorsul, majd ezután függőlegesen megközelíti a 60 métert és ugyanúgy visszafele is. Őrület! Bár... Rögtön a második gép, amire felültünk egy vizes dolog volt, ami nagyon viccesnek és jópofának tűnt, de utána a tocsogó ruháinkban már nem nevettünk annyira rajta. Na jó, de. Csak mi lehettünk ilyen szerencsétlenek, hogy rögtön eláztatjuk magunkat.. :D Lényeg a lényeg én hihetetlenül élveztem és ültem mindenen és bármikor visszamennék!
Az elkövetkezendő nap ismét bementünk a belvárosba, ezúttal buszoztunk mindenhová. Elsőként, ha emlékezetem nem csal a British Múzeumhoz mentünk, ahol egy fél órát/órát ellébecoltunk, de hát azért... Mégiscsak egy múzeumról beszélünk, tehát sajnos elég hamar ráuntunk, így tovább is álltunk. Út közben
megkóstoltuk a tipikus Brit teát, fényképezkedtünk piros telefonfülkékkel, lekaptunk pár piros buszt és cab-et, majd végül a Buckingham Palotánál lyukadtunk ki. Sajnos képeket itt nem tudtam készíteni, mivel a telefonom ismét jó időpontot választott a pihenésre... A Green parkot átszelve néhány igen barátságos mókussal is találkoztunk, hihetetlen, hogy milyen bátor kis állatok voltak ezek! Simán odajöttek az emberekhez, ott szaladgáltak, sőt ettek a kezükből. Nagyon cukik voltak!
Vasárnap egy vidámpark szerűséget látogattunk meg. A hely neve az, hogy Thorpe park, találtam is róla a neten egy jó kis videót, azt hiszem ez tökéletesen össze is foglalja az egészet. Ez tipikusan az a hely, amit az ember egy filmben lát, azokkal az őrült ámde mégis szórakoztató masinákkal, amiket feltétlenül ki kell próbálni. Többek között egy vasúttal ami 2 másodperc alatt 100-nál is többre gyorsul, majd ezután függőlegesen megközelíti a 60 métert és ugyanúgy visszafele is. Őrület! Bár... Rögtön a második gép, amire felültünk egy vizes dolog volt, ami nagyon viccesnek és jópofának tűnt, de utána a tocsogó ruháinkban már nem nevettünk annyira rajta. Na jó, de. Csak mi lehettünk ilyen szerencsétlenek, hogy rögtön eláztatjuk magunkat.. :D Lényeg a lényeg én hihetetlenül élveztem és ültem mindenen és bármikor visszamennék!
Vasárnap este még elmentünk egyet "bulizni". Na, hát én ezt a részét nem élveztem annyira, hisz 1. Beteg voltam, 2. Semmi kedvem nem volt hozzá, 3. Rettentő furcsa emberekkel voltam körülvéve, így nem tudtam magam elengedni és azt hiszem ennyi. A lényeg, hogy elmondhatom, hogy én már "buliztam" Angliában. menő, nem? :P
A Hétfőt, hősiesen bevallom, ellustultuk és elfetrengtük. A betegség ekkorra már mindenkit úrrá lett, és a nagy bulizás következtében meglehetősen keveset is aludtunk, szóval ránk fért a pihenés... Jajj mi szegények. Micsoda időpocsékolás Londonban egy egész napot erre szentelni!
Az elkövetkezendő nap ismét bementünk a belvárosba, ezúttal buszoztunk mindenhová. Elsőként, ha emlékezetem nem csal a British Múzeumhoz mentünk, ahol egy fél órát/órát ellébecoltunk, de hát azért... Mégiscsak egy múzeumról beszélünk, tehát sajnos elég hamar ráuntunk, így tovább is álltunk. Út közben
Ezután a fiúkkal meg kellett néznünk pár "nagyon érdekes" autókereskedést, ahol vagy tíz percig rá kellett csodálkozni a kisebb vagyonokat érő járgányokra. Jellemző... :)
Szerencsére utána visszatértünk a városnézéshez, elbuszoztunk a London Eye-hoz, ahol mielőtt felmentünk volna, ismét egy 3D-s moziban volt részünk. Az óriáskerék tetejéről egyszerűen mesés volt a látvány, de komolyan! Pont elcsíptük, szép tiszta idő volt, és napnyugtakor szálltunk fel, tehát megcsodálhattuk a napfényes, majd később az esti London képét is.
Utána még egy darabig sétálgattunk, valamint persze bevásároltunk szuvenírekből majd hazamentünk.
Másnap, ugyan rettenetesen fájó szívvel, de haza kellett utaznunk. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindenki élvezte, London mindenkit lenyűgözött, és bár akadt pár kifogásolható dolog is, a pozitívumok ezeket abszolút elnyomták. Remélem lesz még alkalmam kimenni, hisz:
Ha eddig nem voltam, most már teljes mértékben London szerelmese vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése