Hi, I'm Griny.

Ello. 

Twilightgirl alias Lucy alias Griny jelentkezik. Avagy beszélgessünk egy keveset a nevem fejlődéstörténetéről. 

Kezdetben twilightgirl néven nyomultam, talán nem is kellene mondanom, hogy abban az időszakban épp twilight imádó korszakomat éltem... Szóval azt hiszem ebből a névből már kinőttem, ezért választottam egy sokkal természetesebbet a Lucy-t. Hogy ez honnan jött? Második nevem a Luca, ezért úgy döntöttem, hogy annak fogom használni az "angolosított" verzióját. Valamint jó ötletnek tűnt, mivel a fanfiction-ben amit írok, szintén Lucynek hívják a főszereplőt. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ez a név sem a legeredetibb, szinte már sablonos. 

Ezért hát úgy döntöttem, hogy keresek valami egyedit. Amit még sehol sem láttam. És tádááá, így született meg a Griny. Ejtsd: Grini, véletlenül sem Grájni, vagy szépen magyarosan Griny. :D Szóval kedves barátom, a google segítségével találtam rá egy oldalra, jobban mondva valamiféle fórumra, ahol nézegettem a felhasználóneveket, hátha tudok valahonnan ihletet meríteni, mert azért teljes egészében kopizni mégsem akartam. És így is lett. Megláttam egy Greene nevű tagot. Pont arról szólt a topik, hogy kinek hogyan kell ejteni a nevét, és ő írta, hogy az övét Grín-nek, és véletlenül sem Grini-nek, avagy zöldecskének kell mondani. Ezen mosolyogtam egy jót, merthogy nekem megtetszett a Grini. 

Mivel zöld nem szerettem volna lenni, és koppintani sem szerettem volna, ezért a Greene automatikusan kiesett. Ebből adódóan a Greeny sem volt már játékban. 

Egyébként hihetetlen mennyit agyaltam ezen a néven. 

A Greni azért nem jó, mert nem vagyok Reni... Grene? Az is a zöldre emlékeztet. Viszont ha úgy írom, hogy Greny... Nem, az kiejtve totálisan a Granny-ra hajaz, ami nagyit jelent. Így maradt az első variáció, azaz Griny. Csak ennél meg az volt a baj, amit először is írtam, hogy féltem, hogy hogy ejtik majd ki az emberek. De nem baj, a lényeg, hogy nekem tetszik, és meglehetősen egyedi. 

Szóval sziasztok, mától fogva Griny vagyok! :)

Punnany Massif.

Én azt mondom: Punnany, te azt mondod: Massif!

Lányok, fiúk, én nem tudom ti hogy vagytok vele, de én odalettem a Punnany Massif nevű magyar bandáért. Úgy döntöttem ma bemutatom egy kicsit őket, esetleg mesélek róluk pár dolgot és hasonló finomságok.

Kezdjük a legizgisebbel.

Idén nyáron voltam koncerten, jelentem büszkén. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy kedvenc magyar bandám a közelben koncertezett, jobban mondva a Szigetközi Music Fesztiválon volt egy fellépésük. Pár barátnőmmel vettünk is jegyet, és mivel az utat csak úgy tudtuk megoldani, hogy anyu vitt ki minket, és a koncert után jött értünk, így 6-kor már ott is voltunk a helyszínen. Mellesleg a koncert csak 10-kor kezdődött, de anyum csak így ért rá, és más választásunk nem nagyon volt, szóval addig ott lődörögtünk. De úgy voltunk, hogy Punnanyért bármit. Nem is kell minket félteni, elvoltunk, volt ott minden Tike Myson, (Mike Tyson helyett) Chao a másnaposokból, Niall hasonmás, raszta csávó, kalapács (Ez ilyen vidámparkos játék volt, ami egyébként brutál volt, átfordult fejjel lefelé meg minden amit csak eltudtok képzelni. Azt hittem ott meg is halok) szóval volt csokis popcorn meg vattacukor, peugeotos szórólapos lány, aki odajött és elkezdett velünk beszélgetni, hogy menjen a munkaideje, és elmesélte, hogy néha ha úgy tartja kedve csak elhajít pár szórólapot, annyival is kevesebb lesz. Szóval igen, volt ott minden. Aztán jöttek a Hősök, akiket végig tomboltunk, holott a 2 órás koncert alatt össz-vissz 2 szám volt amit ismertünk, de sebaj, miért is ne? :D

10:00-kor már a 6. sorban álltunk középen (igen a Hősök közben egyre előrébb somfordáltunk mi kis sunyik) Egyszer csak feljön valaki a színpadra és bejelenti, hogy egy kis technikai malőr miatt csúszik picit a koncert. Gondoltuk mi az a fél óra a 4 órás várakozás után, így nem tágítottunk. Utána feljön megint a pasi, és elkezdi: Ha én megjelenek itt a színpadon, akkor már baj van. Szépen felvezette, hogy valami nagyon unatkozó ember megint betelefonált, mivel "bombát rejtett el a fesztivál helyszínén". Persze ez egyértelmű volt, hogy csak kamu, de azért a biztonsági előírásokat kötelesek voltunk betartani, így el kellett hagynunk a Feszt. helyszínét. Azt mondták kb másfél óra és visszamehetünk. Addig kint ücsörögtünk a pusztán. Rettentő izgalmas volt amúgy... :)

Aztán lassan eltelt az idő, és már azon kaptuk magunkat, hogy elöl állunk, várva a bejelentésre, hogy mehetünk, ami hamar jött is. Ez egyébként ilyen filmbe illő jelenet volt, a biztonsági őr beszélt egy hangosbemondóba, elmondta, hogy átkutatták a helyszínt, semmiféle robbanószert nem találtak, és hogy szépen, lassan visszamehetünk és kezdetét veszik a koncertek. A poén az volt, hogy az emberek meg sem várták, amíg befejezi a mondandóját, elkezdtek sprintelni a színpadok felé. Szerencsés helyzetben voltunk, mivel elöl álltunk, így viszonylag jó helyre tudtunk állni, jobb helyre mint azelőtt, szóval nekünk ez kedvező volt. Ja és egyébként futás közben találtunk egy mobilt, amivel fogalmam sem volt mit kezdjek, így oda adtam egy fotós csávónak, aki megígérte, hogy majd leadja. Hát remélem így tett, megbízható figurának látszott, köztünk szólva. ;)

Végre ott álltunk a színpad előtt, amikor feljöttek a fiaink. És még plusz fél órát hangoltak.. Nem baj, ami a következő 2 órában történt, megért minden várakozást, felejthetetlen koncert volt, imádtam. Amikor elkezdték játszani a Másfél hete című számot, őszintén, fogalmam sem volt róla, hogy mi az. Életemben nem hallottam még... De aztán elénekelték egyszer a refrént, és rögtön beleszerettem. 

Talán ismeritek páran ezt a népdalt... Én nem ismertem. :D Na mindenesetre szerintem nagyon szép, megszerettem, azóta is folyamatosan azt hallgatom, és ajánlom mindenkinek. A koncerten amikor a tömeg üvöltve énekelte. Na az tényleg csoda volt.

Egy azaz két szóval: Felejthetetlen élmény. Igen, számomra az volt ez a koncert, azoknak akik pedig még nem ismernék a fiúkat, ajánlom, hogy hallgasson bele pár számukba. Tudom ajánlani személyes kedvenceimet:
- Élvezd -Mindenek felett!-
- Szabadon -Sziget fesztivál himnusza-
- Telik
- Csönded vagyok
- Mosoly

"Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel

Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer,

Élvezd az illatot, ez a szabadság

Tárd ki a szárnyad, repülj el rab madár."

He took the midnight train, going anywhere.

Ez egy szomorú nap.

Reggel még úgy keltem fel, mint minden átlagos napon. Vidám voltam, az idő is szép volt, a családommal lehettem. Aztán hazajöttem, felléptem az internetre, ahol az a hír fogadott, hogy meghalt az én egyetlen Cory-m. Először nem akartam hinni a szememnek, próbáltam bebeszélni magamnak, hogy ez az egész egy kamu, mivel mostanában több híresség halálhírét is terjesztették teljesen alaptalanul, de amikor rádöbbentem, hogy ez most nem átverés azt hiszem valami megtört bennem. Cory-t az egyik kedvenc színészemnek tartottam, és tartom jelenleg is, valamint abban biztos vagyok, hogy a közeljövőben sem fogom elfelejteni. Azt az érzést amikor rádöbbentem, én.. Szavakkal nem is tudom kifejezni. Mióta is szeretem? 3-4 éve? Kezdjük az elején...

Nyár volt, kapcsolgattam a tv-t, egyszer csak megakadt a szemem egy reklámon. Valami új, vidám, sorozatot mutattak be. Gondoltam magamban, megnézem az első részt, ha már a reklámnak sikerült elnyernie a tetszésemet. Így megjegyeztem a kezdés dátumát, és pontosan abban az időpontban a televízió előtt ültem, várva az ismeretlenre. Két részt vetítettek le egymás után, de nekem ez a két rész elegendő is volt. Rögtön beleszerettem a sorozatba, rögtön beleszerettem Cory-ba. Egyszerűen csak magával ragadott, valami láthatatlan dolog vonzott hozzá. Nem is igazán tudom ezt leírni. Tetszett, hogy olyan vidám, életrevaló, aranyos, tehetséges, de mégis esetlen. Tetszett, hogy olyan ember, mint mi, hogy nem mutatja felsőbbrendűnek magát, hogy átlagos, de mégsem az. Nem az, mert milliók életét... Hát nem is azt mondom, hogy megváltoztatta, bár biztos vagyok benne, hogy még ebben is lenne igazság, de az egészen biztos, hogy milliók életére hatással volt. Többek között az enyémre is. 

Kezdetben hihetetlen módon odavoltam érte, gondolom ti is tudjátok milyen az ilyesfajta gyermeki rajongás, amikor elképzeled, hogy egy hírességgel, adott esetben Cory-val milyen szép pár lennétek, hogy úgy érzed szerelmes vagy belé, és bármit megtennél, hogy találkozhass vele. Minden nap róla nézegetsz képeket, hallgatod a zenéjét, nézed a filmjeit. Igen, kezdetben ez így volt velem. Ahol lehetett ő volt a háttérképem, ikonom, avatarom, a gépemen legalább ezer kép le volt mentve róla, a Glees zenéket hallgattam itthon, a buszon, és olykor még az iskolában is. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Gondolom már senki nem emlékszik erre, de 2011. február 9.-én volt is egy ilyen posztom:

" Na amint látható is változtattam egy kicsit a dizájnon... Nem lett olyan jó, de tőlem csak ennyire telik. :P

Az egyik kedvenc színészem most Cory Monteith. A Gleeben nagyon elnyerte a tetszésemet, és azóta oda vagyok érte...:D

Aki nem ismerné Coryt:

Cory Allan Monteith, 1982 május 11.-én született Kanadában. Ugorjunk egy kicsit... 2005-től kezdett aktív lenni, első szerepe a Killer Bash című filmben volt... 2009-től szerepel a Glee című sorozatban, amelyet Fox tv csatorna ööö... talált ki. (nem jutott eszembe, hogy fejezhetném be máshogy :D)

Róla elég is ennyi. A lényeg az, hogy nagyon jó színész és énekes is egyben. Ja és még annyit, hogy a Supernatural első évadjának egyik részében is feltűnik, csak sajnos felfalja valami emberevő szörnyeteg... szegény Cory.. :D"

A helyesírásomtól és idétlenségemtől eltekintve imádom ezt a bejegyzést. Imádom, mert arra emlékeztet, hogy mennyire is szerettem akkor Coryt. Sajnos az idő múlásával más hírességek is képbe kerültek, változott az ízlésem is, nem volt annyi szabadidőm, kevesebbet törődtem vele. De továbbra is ugyanúgy imádtam. A Glee a mai napig az egyik kedvenc sorozatom, az összes részét láttam, ki nem hagytam volna. A kérdésre pedig, hogy ki a kedvenc szereplőm, egyértelműen hangzik a válasz. Cory, vagyis Finn. Mindig is ő volt, és mindig is ő lesz. 

4 év... 4 évet azért nem lehet olyan könnyen elfelejteni, és hiába nem követtem már olyan nagyon szorgalmasan Cory munkásságát, a halálhíre még akkor is ugyanúgy lesújtott, hisz még mindig szerettem.

A kezdeti sokk után, folyamatosan törtek fel bennem az emlékek, és összeszorult a gyomrom. Lassan fél kettő lesz, de még mindig írok, hisz tudom, képtelen lennék aludni, annyira fáj. Tudom, hogy talán egy kicsit furcsán hangzik, hogy egy számomra szinte ismeretlen személy halála is ennyire megrázott, de ez a rajongósdi már csak így működik. Nem is próbálom meg elmagyarázni, ezt át kell élni. A tény, hogy még alkalmam sem volt találkozni vele és, hogy már nem is lesz, rettentően elszomorít. De az még jobban fáj, hogy tudom a családjának, barátainak és nem utolsó sorban, gyönyörű menyasszonyának még nehezebb. Bele sem merek gondolni, ők most mit élhetnek át.

A Világ elvesztett egy embert.

Két szülő elvesztette a gyerekét.

A Gleek-ek elvesztették a bálványukat

Lea elvesztette a vőlegényét.

De a mennyország szerzett egy angyalt.

Amennyire szomorú ez, annyira jó is. Jó, mert Cory egy fantasztikus ember volt, csak jót hagyott hátra, próbált példát mutatni, és megoldani a problémáit, szerető barátja volt egy lánynak, imádta a rajongóit, csodásan énekelt, dobolt, színészkedett. Rossz, mert elvesztettük őt. Ha egyszer valaki megtudná nekem mondani, hogy miért van az, hogy mindig a jó emberek távoznak el ilyen korán, akkor azt mérhetetlenül megköszönném. Őt már soha senki nem fogja tudni pótolni, végleg elvesztettük. 

Ő megmentette az életünket, de mi nem tudtuk az övét. 

Valamint a bejegyzés címében is látható idézet is passzol ide. 

He didn't die... He took the midnight train, going anywhere.

A 31 éves tehetséges, folyton mosolygós srácnak még csak most indult volna be igazán az élete, a karrierje, pár héten belül lett volna az esküvője a szintén Glee sztár, Lea Michele-el. Az esküvő helyett, ahol a lány a gyönyörű fehér menyasszonyi ruhájában kimondta volna a boldogító Igen-t, most a fiú sírja mellett, fekete ruhában mondhat búcsút kedvesének. Ők már sohasem fognak összeházasodni. Elképzelni azt az izgatottságot, és boldogságot ami körülövezhette őket. Elképzelni, hogy Lea számolja vissza a napokat a menyegzőig  amire már minden le van fixálva. Elképzelni, hogy szerették egymást, és családot akartak alapítani... Mindezt elképzelni hihetetlenül fáj.

Legalább egyszer láthatta menyasszonyi ruhában...

Mondják, hogy azok, akikre emlékeznek, sosem halnak meg. Egyben biztos vagyok. Ez alapján Cory örökké fog élni. Örökké, az emlékezetünkben, a szívünkben és a történelemben. Számos ember már legendaként tekint rá. Fantasztikus ember volt, meg is érdemli.

Most pár szót a rajongókról, Gleek-ekről. 

"Menj és mondd el a bálványodnak, hogy szereted őt, mert az enyém már nem él..." 

Ezt és ehhez hasonló dolgokat olvasni... A szívem hasad meg tőle. Az egészben az a legrosszabb, hogy nekem és még sokaknak másoknak, akad pár híresség, akikre a hősünkként tekintünk. Ők a hőseink, mert a zenéjükkel, szerepeikkel, személyiségükkel megmentették az életünket. Tőlük tanulunk életet megváltoztató példákat, követjük őket, példaképként tekintünk rájuk. Belegondolni, hogy elveszíthetjük őket... Lehetetlen. Pedig valójában sajnos nagyon is lehetséges. Ők is csak emberek. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb elérkezik a nap, amikor meglátok majd egy hasonló hírt, de reménykedtem benne, hogy ez csak utóbb lesz. Reménykedtem, hogy a kedvenceim még sokáig okozhatnak nekem örömöt. 

Sírsz, mert a kedvenced nem tudja, hogy létezel. 

Én pedig azért sírok, mert a kedvencem már nem létezik.

Nem tudom mit írhatnék még, egyszerűen csak mérhetetlenül nagy szomorúságot érzek magamban, sajnálom, hogy az utóbbi időben nem fordítottam kellő figyelmet Coryra, sajnálom, hogy millióknak fáj a halála, sajnálom, hogy elveszítettem. Sosem fogom elfelejteni a csodás, szívmelengető hangját, azt a melegséget sugárzó, boldog szempárt, a csodálatos mosolyát. A tehetségét, a táncban való ügyetlenkedéseit, a humorát, a látható boldogságot ami körülvette amikor szerelmével volt. Sosem fogom elfelejteni Őt!

Minden gondolatom a hozzátartozóival, imádkozom értük, kitartást nekik, ha nekem ilyen nehéz, nekik milyen lehet... 

Egyetlen, drága Cory-nk. Én most búcsúzom tőled, nyugodj békében, és vigyázz Lea-ra az angyalok közül, most nagy szüksége lesz rád. Szeretünk és sosem felejtünk el!

Ezer éve...

I'm back. 

Ezer éve már, hogy erre a blogomra nem írtam. Valójában fogalmam sincs, hogy miért, egyszerűen csak...Hmm... Szóval talán a 'lusta voltam' lenne a legtalálóbb kifejezés az okra. Valójában suliidőben időm sem, valamint energiám sem nagyon volt a blogolásra, ha volt is, akkor is inkább a fafiction történeteimmel foglalkoztam.
A korábbi bejegyzéseimtől kérlek tekintsetek el, nem fogom őket kitörölni, mert hát.. Az is én voltam. De változnak az emberek, a bohókás, szeleburdi kislány eltűnt. Azt nem mondanám, hogy felnőtt, mert rendkívül gyerekes személynek tartom magam, egyszerűen csak megváltoztam. Kiléptem a 'szmájlik' és a szivárvány világából, talán a helyesírásom is fejlődött. :P Jó, ez a kettőspont "p" most talán úgy jön le, mintha saját magamat hazudtolnám meg, hisz épp az előbb mondtam, hogy kiléptem a szmájlik világából. Ez alatt annyit értettem, hogy nem írok minden mondatom végére hangulatjelet. De azért alkalmanként egy-kettő azt hiszem abszolút nem zavaró, ellentétben a hangulatjelektől hemzsegő szövegekkel. Na azokat már ki nem állhatom. Mindegy, nem is tudom miért beszélek még mindig erről...
Szóval visszatértem, azt nem ígérem, hogy rendszeresen fogok írni, de ha van alkalmam és mondanivalóm is, mindenképpen jelentkezem.
Hamarosan hozok is egy bejegyzést, úgy gondoltam megérdemel egy külön posztot, többek között a 'nagy visszatérésem' is ez miatt történt.
Szóval most csak ennyi lettem volna, gondolom valójában nincs egy olvasóm sem, de nem baj. Ez a blog egy amolyan elektronikus napló szerepét is játssza, ha jobban belegondolok, tehát amit ki kell adnom magamból azt továbbra is ki fogom, az már csak egy plusz ha ezt még el is olvassa valaki.
Nem tudom, hogyan kellene lezárni ezt a monológot (?) Így csak annyit mondok, hogy még hallotok majd felőlem.
Puszi az egykori twilightgirl.

Rég voltam, de most akkor épp itt az ideje, hogy megpróbáljam bepótolni az elmaradottságaimat. :)

Szóval találtam egy ilyen cuccot, és úgy gondoltam, hogy kitöltöm nektek, csak hogy azért mégis legyen valami elképzelésetek rólam, arról, hogy milyen az ízlésem, meg ilyesmik. Igaz ezt naponta kellene kitölteni, mármint, hogy minden nap csak egy dologra kellene válaszolni, de én nem így fogom csinálni. Mire másra lennének valók a szabályok, mint hogy megszegjük őket? ;) És nem tudom miért, de nem tudom visszaállítani normális betűvastagságra, ezért félkövérrel van. Na mindegy.. Szóval itt is lenne: 

 

1. nap - A dolog, amit szeretsz csinálni
2. nap -Bármi Hello Kittys
3. nap - A kedvenc állatod
4. nap - Egy fotó, ami mindig megnevettet
5. nap - A kedvenc pár cipőd
6. nap - A kedvenc színed
7. nap - Mutass egy képet egy hajról, vagy fazonról, amit szeretnél
8. nap - Mutass egy képet a kedvenc karkötődről
9. nap - Zene, amit szeretsz
10. nap - Ami boldoggá tesz
11. nap - A hely, ahol szeretnél élni
12. nap - A kedvenc kajád
13. nap - A kedvenc italod
14. nap - A kedvenc körömlakkod
15. nap - A kedvenc csokid
16. nap - A kedvenc hónapod

1. Táncolni. (Páppárápp, rohadjmeghogyfélkövérvagy.:))

2. Semmi Hello Kittys. ;) De amúgy van egy Hello Kittys zoknim, mentségemre, még Karácsonyra kaptam.. :'D (Heh, ez meg már nem félkövér, blee. De hogy miért? Áhh nem értek én ehhez.:'D)

3. Kutya. Meglepő mi? :DD Szinte minden 2. embernek az a kedvenc állata. Sebaj.;) A kutya mellett még a delfin. Fogalmam sincs miért, de egyszerűen csodálatosnak tartom őket, és már volt is szerencsém egyszer delfinekkel úszni. Fantasztikusak. :)

4.  Sok ilyen van. Igazából most kedvem sincs keresgélni, de majd egyszer a jövőben, talán rakok fel ilyen képeket. Talán.. Ha nem felejtem el. ;D

5. Hmm. Szeretem a cipőket, de igazából kedvencem az nincs. Ha van egy cipőm, akkor az általában tetszik is, és ha tetszik akkor szeretem is.  ;)

6.  Imádom a színeket, bár kimondott kedvencem itt sincs. Nagyon szeretem a világoskéket, a sárgát, a zöldet, és igen, bevallom a rózsaszínt is. Hát azért mégiscsak  lány vagyok, na. :D

7. Képet most itt sincs kedvem keresgélni, de nagyon tetszenek a göndör hajak, bárcsak nekem is az lenne, de hát nincs ilyen szerencsém. Ez mellett még az is tetszik, ha valamilyen csík van egy hajban. Nekem még az élénk színek is tetszenek, egyszer én is ki szeretnék próbálni a sötétbarna hajamba mondjuk egy lilát vagy egy kéket. :D

8. Pff. Kép. Kedvenc. Na jó. Harmadszor is leírom. :D Kedvenc karkötőm sincs, és képet sincs kedvem felrakni. Szeretem a kiegészítőket, és kimondottan odavagyok a karkötőkért, de tényleg nincs kedvencem. Amúgy is. Micsoda hülye kérdés ez már?! :'DD Na mindegy. ;P

9. Jajj de sok van. Most jelenleg a Maroon 5-s fiúkért vagyok oda de nagyon, és a The Wantedes srácokért is. De persze az örök kedvenc a Muse is ide tartozik, szeretek pár slágerszámot is, minden stílus közel áll a szívemhez, hallgatok rapet, popot, és rockot is egyaránt.. (:

10. Csoki. :) Meg még sok minden. Néha ilyen kis apró dolgoktól is tökre fel tudok vidulni, elég vidám egy természetem van. :D Bár ez nem azt jelenti, hogy nincsenek rossz napjaim..

11. Anglia, Amerika, Kanada. *-* A legek. Aztán még persze sok hely van ahol szívesen élnék. :D

12. Jajjjj. Nem tudom. Sok kaját szeretek. Inkább azt mondom amit nem. :D Szóval diszlájkolom a mazsolát, a gombát, a vágott bab főzeléket, meg úgy alapjában a babot is, ööö.. ja igen, A tökfőzeléket ki nem állhatom, és nem áll közel még a szívemhez a sóska sem. Nagyjából ennyi, más most nem jut eszembe. A többi kaját megeszem. :DD

13. Ital. Hehe, ez de idióta egy szó. :Đ Na szóval. fanta, traubi, sprite, cappy levek, és mindenféle gyümölcslevek, és persze az ásványvíz. Jajj meg a szörpi és a limonádé. Jujj és még a kakaó is. :$ :D

14. Sárgakékzöldfeketefehérrózsaszínlila. Meg ilyenek. :) 

15. Milka mindenek felett. *-* De még a Boci is, meg a Kinder csoki,  meg a Snickers, meg majdnem minden jöhet. Csak Csokiii. *______* 

16. Június. Meglepő módon. ;)

Amy Winehouse.

És egyébként megér egy külön bejegyzést, Amy Winehouse halála. Amy ennyit igazán megérdemel.
Nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon, mindössze 27 évesen halt meg. De hát a drogok, mikre nem képesek? Jajj, Amy csak tudnám miért tetted ezt magaddal? Én, komolyan mondom, még el is sírtam magam, amikor meghallottam a halálhírét. Nem tartozott a kedvenc sztárjaim közé, mivel nem ismertem a számait. Jobban mondva egy számát, a Rehabot kivéve. Az viszont nagy kedvencem volt. Ma azonban, reggel kapcsolgattam a TV-t és valahogy az MTV-re keveredtem, ahol épp egy emlékezzünk Amy Winehousera című műsor ment. Nem kapcsoltam el, kíváncsi voltam a számaira. Sorban jöttek elő, a jobbnál jobb dalok. Amikor odakapcsoltam, már pont egy szám végénél tartott, majd utána a Rehab jött. A klipp láttán belegondoltam, hogy azért ez egy kicsit ironikus, hogy arról énekel, hogy rehabra akarta küldeni őt mindenki, de hogy ő nem akarta. Lehet, hogy jobban járt volna. Mivel épp a drogok ölték meg. Aztán jött a következő, Valerie című szám, és teljese ledöbbentem. Ezt is ő énekelné? Nem is tudtam. Szerintem, ez egy nagyon jó szám, nekem már régóta tetszik. Ekkorra már ismét sírtam. A számhoz tartozó klip, nagyon vidám, Amy csodás benne, olyan boldognak látszott ebben a videoklipben, hogy még a szívem is belesajdult. Majd jött a Back to black, és rádöbbentem, hogy ezt is ismerem. Ekkor gondolkoztam el rajta, hogy vajon milyen számai vannak még, amiket ismerek. És ahogy hallgattam sorban a számokat, egyre jobban kezdett fájni a szívem, szinte az össze számát ismertem és szerettem, az nélkül, hogy tudtam volna, ő énekli. A halála iszonyúan megrázott, és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy miért mindig a legjobbakat kell elvesztenünk. Drága egyetlen Amynk, Nyugodj békében. A szívünkben örökké élni fogsz, és szeretni fogunk.

lávjúlájkálávszong. ^^

Újra itt, azaz twilightgirl bloga újraéled :)
Rég jártam erre, de ne aggódjatok, nem szabadultok ám tőlem ilyen könnyen. De nem ám. Őrült, álmodozó, nagyravágyó, (stb.stb...) Tvájlájtgörl visszatért, és nagyon sok mesélni valója van :D

Kezdjük ott, hogy -'Hál Istennek- már egy ideje nyári szünet van, ami eddig nagyon jól telik, és lehetőleg ez után is jól fog. ^^
Túl vagyok már egy nyaraláson, két fesztiválon, és egy másiknak a felén, nem is tudom, hogy meséltem-e már az osztálykirándulásról, de azon is túl vagyunk. :D Szóval tényleg van mit mesélnem. Na de tényleg kezdjük az elején. Előre szólok, aki nem szeret olvasni, az nem biztos, hogy kedvelni fogja ezt a bejegyzést. :D

Osztálykirándulás:
Jelenleg, vagyis jövőre már nem, de még a nyári szünetben, foglyuk rá, hogy 9.-es vagyok. Ez egy eléggé kacifántos egy mondat lett, ejj. :D Na de nem is ez a lényeg, vagyis de. Első osztálykirándulás, az én idióta osztályommal... Hogy is mondjam... Eléggé érdekes volt. Most nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert akkor nagyon sokat kellene írnom, elég annyi, hogy jól éreztem magam, nagyon is. :D Eredetileg úgy volt, hogy 3 napra megyünk, azaz csütörtök délutántól szombat délutánig. Ofő bevállalta, hogy egyedül jön velünk, minden kísérőtanár nélkül. És így is lett. Elmentünk, az oda felé vezető vonat út nagyon jó volt, 2 "barátnőmmel" mentem, mivel az egyik csaj, nem jött el, a többi 4 pedig az elit klub, szóval még hozzájuk szólni se kelljen... Elhülyéskedtünk, meg minden, de mikor odaértünk kiderült, hogy helyi busszal megyünk tovább a szállásig. Kész katasztrófa volt kisétálni a buszmegállóba a hatalmas csomagokkal, az enyém is volt legalább 15 kiló. És legalább fél órát gyalogoltunk. Na odaértünk, azt hittük ennél rosszabb már nem lehet... de huu, mekkorát tévedtünk. Vagy másfél órát kellett várni a buszra, ami ott derült ki, hogy helyi járat, így dugig volt, nyomoroghattunk a nagy táskáinkkal együtt. Na jó, megérkeztünk, nagy nehezen, és kiderült, hogy 1,5 km-ert kell sétálni a turista szállóig, ahol lakni fogunk. Na én már ott meg akartam dögleni, de -már fogalmam sincs, hogy hogyan- de valahogyan eljutottunk a szállásig. Ott elökörködtünk, a srácok a szobánkban piáltak, mert azt hitték, hogy minket nem fog ellenőrizni ofő, mert ugye lányok vagyunk, és nem piálunk, na de én tényleg nem ittam.. de nem is ez a lényeg, szóval pont ott adták át a piát -asszem Jager volt- az ajtó előtt, ami eskü csak 5 centire volt kinyitva, erre elmegy ott ofő, és benéz. Én ezt megláttam, mondom nekik, gyorsan rakjátok el, mert jön. Berakták az asztal alá, és pont bejött. Egyből oda ment, és elvitte. Később az egyik srác, odament bocsánatot kérni, és adott neki egy pohárral, és ő is ivott egyel. :D A srácok egész este ott ökörködtek velünk, kicsit már be voltak állva... Jó volt, sokat röhögtem rajtuk. :DD Aztán mi már lefeküdtünk, fiúk még fent -mert 2 emeletes volt a ház, mi aludtunk lent 3-an egy szobában, meg ofő egy szobában, a fiúk meg együtt voltak fent, egy ilyen nagy nem is tudom miben, szerencsétlenek matracokon aludtak, na meg egyetlen szoba volt csak fent, ott a másik 4 lány volt, azon kívül nem volt semmi, csak egy nagy, nyitott placc. Na az volt a fiúk "szobája":D- szóval hajnali 4-kor még arra kelek, hogy ofő üvöltözik velük, hogy feküdjenek már le, mert bunyóztak, és zengett tőlük az egész ház. (tipikus... -.- :D) Aztán HAJNALI 6-kor bejöttek, a srácok -ki más- felébreszteni minket. Na mondom köszi.. :D Délben ofő meg már bejelentette, hogy nemsokára megyünk haza... Aztán jöttünk is, de én meg kell vallani, egy kicsit örültem, mert pénteken, azaz aznap kezdődött a Rábaring-fesztivál, itt a drága kis falumban, szóval azt nem hagyhattam ki, főleg nem az x-faktosos csávókat... :D Ennyit akkor az osztálykirándulásról, jöhet a következő, azaz...

A Rábaring-fesztivál:
Azt hiszem, az idei még csak a 2. volt, de már így is viszonylag összeszedett, meg jó volt a buli. :) Elég jó fellépők voltak, pénteken jöttek az x-faktoros srácok, Király L. Norbi, Vastag Tamás és Csaba, meg a Summer Sisters. Nagyon jó hangulatot csináltak, meg minden, élveztem a műsort. Aztán vége lett, és mi meg a barátnőmékkel sétálgattunk az ilyen kajás sátrak előtt, egyik barátnőm odament a tesójához, addig mi pár méterrel arrébb vártunk rá, a másik barátnőmmel, és unokatesómmal. Egyszer csak odajön egy srác, és elkezdi, lányok, tetszetek a haveromnak, csak nem mer idejönni. Na több se kellett barátnőmnek, meg unokatesómnak, egyből leléptek, már menekültek, hogy.. huuuu.. :D Én meg egyedül ott maradtam a sráccal, na akkor folytatta. Hogy tetszel neki, meg hogy csak nem mer idejönni, de amúgy Rambó a neve. Vagyis igazából ez csak a beceneve. -Kicsit be volt állva a srác... x'D - blablaa. folytatta a blablát. Egyszer csak azt hallom azt mondja: Segítene neked télen a hólapátolásban. Erre odajön az a srác is, és csak vigyorog -Igen, ő még talán a haverjánál is jobban be volt b-szva.xD..-én is csak vigyorgok, mint a tejbetök, és mondom, köszi, ezt most inkább kihagynám, azt lelépek én is. Utána vagy 5 percig rajtuk szakadtunk. :D

Szentiván-fesztivál:
Eszméletlenülfantasztikusancsodás volt. :D Ebben a fesztiválban még sosem csalódtam, pedig meg van már 5 éve, hogy minden nyáron ott leleddzem. igen, és ez egy gyönyörűséges mondat volt.. :D Na szóval, mint mondtam már, fantastic volt a buláj. Első nap, csütörtökön holdviola és megasztár koncert volt, azaz lett volna, mivel az utóbbit elmosta a zuhé. A holdvioláról csak annyit, hogy szokás szerint eszméletlen volt, imádom. :D A megasztárt egészen addig, tökre élveztem, Giorgio lépett fel, Gusztos Bence és a Szelecky Dávid... De még lett volna Patai Anna, Kökény Attila, Kállay Saunders András, és Tolvai Reni. Az utolsó kettőt azért sajnálom, hogy nem láthattam, de hát ez van. :D Na szóval épp Szelecky Dávid énekli a saját dalát -mivel mindegyikük utolsó száma a saját daluk volt- és elkezd csepegni az eső. Mindenki kapja elő az esernyőket, meg nem tudom. Dávid röhög, elkezdni, Mi az? Elkezdett csöpögni? Ahogy ezt kimondta, mintha dézsából öntötték volna, leszakadt az ég. De Úristn. Én ilyent még életemben nem láttam. Szabály szeren semmit nem lehetett látni az esőtől, úgy szakadt. 10 másodperc alatt bőrig áztunk. Mindenki rohant ezerrel, össze-vissza, mint az őrültek, mi is gyorsan futottunk a kocsihoz, majd gyorsan be is huppantunk, csurom víz lett az is. :D Fuu, azért ez is nagy élmény volt, nekem bejött. :DD Aztán másnap, azaz pénteken Csillag születikes csákók és csajszik léptek fel. Először Az April project, akik észbontóan táncoltak. Ez komolyan mondom, hihetetlen volt. :) Aztán jött Szabó Ádám, akibe bele is szerelmesedtem. :DD Hát az valami iszonyat jó volt, és Ádám annyira aranyos volt, de tényleg. Tisztára izgult, nagyon látszott rajta, de marha jól játszott. Anya meg elkezdi, Őt elfogadnám vőmnek. Én meg kb.: o.O WTF? De aztán utána még néztem egy kicsit, és mit ne mondja én is elfogadnám a férjemnek... xDD Na szóval azóta nagy Ádám fanatik vagyok. :D Majd jött a nyertes, László Attila. Hát, aranyos volt, és viccesen táncolt. Aranyom próbálkozott, de a tánc nem az erőssége, ahogy láttam. :D Na meg ő is iszonyat izgult, mondta is, hogy ez az első fellépése a Csillag születik óta. Érthető, hogy izgult. :) A műsor után, volt autogram osztás, és én és az unokatesóm alap, hogy mentünk... :DD. Sorban állunk, először Attilánál, odaérek, odaadom neki a papírt, aláírja, én meg tiszta halkan mondom, hogy köszi, erre ő tök hangosan Szííívesen. Én meg elővezsem megint a o.O WTF? nézést, azt gondolom, ezt meg hogy a p.csába hallotta meg? xD Amúgy imádom azt a kiejtését. :D Aztán megyek Ádám felé, erre egy csaj leszólít, hogy bocsi nem fényképeznél le minket Attilával? Mondom, miért ne? Közben odaértem Ádámhoz, és erre csak úgy odahajítom neki a papírt, ráadásul úgy, hogy az a fele van felül, amire Attila is írt. Mert ugye én a fényképezéssel voltam elfoglalva... xD Úristen utána halál cink volt. Ránézek, ő csak mosolyog, én meg kb cékla vörös fejjel jövök el onnan. :DD Utána még volt Magna Cum Laude, akik ismét, -szokás szerint- nagyon jók voltak, meg utána mentünk a Rock Sátorba Lordra. Ők is elég jók voltak, csak pár számukat ismerem, de nem voltak rosszak a számaik. :) Majd eljött a várva-várt Szombat. 4 órakor VV-sek "léptek fel". Fogalmam sincs, hogy mit csináltak, arról lemaradtunk, de őszintén annyira nem is voltam kíváncsi rájuk. Pont arra értünk oda, hogy autogramot osztogatnak, meg fotózkodnak. Miért is ne? Mi is lefotózkodtunk Anikóval, Bécivel, és Alkeosszal, meg lett aláírásunk Anitól, és Bécitől. Mondom fantasztik, ezt is túléltük. :D Egyébként szombaton jöttek a barátnőim is ketten, szóval nagyon jól elszórakoztunk. Ez után LL Junior koncert volt, egész jó volt.  Majd egy kis szünet, mi addig foglaltuk már a helyet a második sorban, a Cascadara ameddig a többiek szétszél. :edtek, mert fél órás volt szünet. Aztán szünet után Lola volt, és hát nem is tudom.... foglyuk rá, hogy jó volt :P Majd utána jött Dobrády Ákos, és Emiliát meg otthon hagyta, vagy nem tudom, de ő nem jött, pedig őt vártuk igazán. Pedig úgy volt mindenhol meghirdetve, hogy Ákos és Emilia. Na mindegy... Az ő műsora után jött volna a Cascada, de ha jól emlékszem, DJ Dominiqe perzselte addig a hangulatot, ameddig meg nem érkeztek. Nagyon-nagyon jó volt a DJ is, igen jól éreztük magunkat, igazán fel tudta dobni a hangulatot, mindenki táncolt. Meg valami olyasmit is mondott, hogy az egyik klipjéhez most csinálják a videót, szóval mi leszünk benne. És megért mindenkit, hogy emeljük fel a kezünket, és egyszerre tapsoljunk, és húha, az is valami hihetetlen volt. Aztán Cascada. *-* Ezt ha kihagytad, azt most bánhatod, mert iszonyat jó volt. :D De komolyan. Második sorból végigtombolni a koncertet, nem volt rossz. Végig táncoltunk, és énekeltük a számokat. Nagyon tetszett :) Aztán jött a vasárnap. Délután Fluor és Sp koncert volt. Én nem utálom őket, mert ha nem ismerek egy embert személyesen, akkor azt nem lehet utálni. Fluor kezdett, és én jókat nevettem a hülyeségein, mindentől függetlenül, és nyugodtan meg kövezhettek, de szerintem Fluor jó fej. És vannak jó számai is. Főleg a régi rap számai között. Na meg a Csicskalángos.. :DD Azt szeressük. Aztán utána jött SP. Nem szeretem a számait, de rosszabbra számítottam. Majd az estét, és a fesztivált is a Republic koncert zárta. Nekik sem ismerem sok számukat, de azért akadt pár ismerős dallam. Szerintem egész jó volt, bár anya -a nagy szakértő- szerint valami baja volt Cipőnek, és igaza is van, mivel az egész koncert során, jóformán csak állt a színpadon. összegezve, igen jó volt a feszt, legközelebb gyere te is, és bulizz velünk :D

Na majd jön ám a többi esti mesém is, csak egyszerre nem tudok annyit írni, na.  :DD Szóval, nó aggodalom, folyt. köv. ;)