Hello VOLT!

VOLT-on voltam...

Írnék egy kis beszámolót VOLT-os élményeimről is...
Az igazat megvallva már amikor kiderültek a fesztivál fellépői tudtam, hogy el kell mennem. Persze akkor még úgy volt, hogy majd sátrazni megyünk, mert hát mi kemények vagyunk és kibírjuk, meg most egyszer belefér... Aztán szép lassan elérkezett a július és még mindig ott voltunk jegy nélkül. Úgy voltunk már vele, hogy akkor ezt is kihagyjuk idén... Aztán mondom áh, utánaolvasok kicsit. Így derült ki az is, hogy lehet jegyet venni a közelben, amit aztán barátnőmmel meg is vettünk a Július 3.-ai, pénteki napra.

Reggel rettentő fáradt voltam amikor megszólalt 6 órakor az ébresztőm. Gyakorlatilag olyan izgalomban voltam a feszt miatt, hogy este nem tudtam elaludni, így zombiként kezdtem el készülődni. Persze mire úgy volt, hogy menni kell a buszra teljesen felpörögtem, mert hát azért mégiscsak egy kicseszett VOLT-ról van szó! Tekintve, hogy a 'fesztiválozósdit' csak tavaly kezdtem el, rögtön a legnagyobb fába, azaz a Szigetbe vágva a fejszém, halvány lila gőzöm nem volt, hogy mégis mire számítsak.
Szerencsére az idő abszolút nekünk kedvezett, 34° volt aznap. Kicsit talán már sok is volt, de ezzel azért előbb megbirkóztam mint a tavalyi Szigettel, ahol zuhogott az eső, hideg volt és dagonyázni kellett.
Vonattal utaztunk Sopronig. Már az odaút is jó hangulatban telt, igaz ketten voltunk, de ez abszolút nem zavart minket. Amint megérkeztünk Sopronba, megtudakoltuk, hogy jönnek kimondott VOLT járatok is, így megvártunk egy olyant és tömegnyomorban utaztunk a fesztivál helyszínéig. Jó, mondjuk nekünk szerencsénk volt mert volt helyünk, szemben azzal a millió emberrel aki nyomorgott. A helyszínen rögtön megkaptuk a karszalagjainkat, majd be is mentünk. Első dolgunk az volt, hogy nagyjából körbejártuk az egészet, persze mint utóbb kiderült ez közel sem volt az egész... Maga a hely egyébként nekem nagyon tetszett, hangulatos volt a lampionokkal, zászlócskákkal, felöltöztetett fákkal, árusokkal és a több tízezer emberrel együtt.

Szégyen nem szégyen az első koncert amire odatévedtünk egy Kis Grófo koncert volt. Hiába, buliban azért szeretünk rá táncolni, így miért is hagytuk volna ki? Az egészben amúgy az volt a legmegdöbbentőbb, hogy ennyi ember van, rajtunk kívül is, aki hasonlóképp van. Rengetegen tomboltak, táncoltak és énekeltek a koncerten, csupán csak a buli kedvéért is. Hozzátenném mindezt délután 1 órakor. Tehát a kezdő hangulatot ez szépen megadta. Utána visszamentünk a hatalmas VOLT felirathoz, mert hát milyen fesztiválozók is lennénk ha mi nem lőnénk ott egy képet, amit aztán rögtön nyomatunk is az internetre? Na ugye. Meglett a kép, valamint helyet is találtunk mögötte az árnyékon, így egy darabig csak ott ücsörögtünk. Ebben a kánikulában egyszerűen nem bírtunk mást csinálni, jól esett kicsit pihenni. Közben egyébként jöttek tűzoltóautók, akik eredetileg a földet szerették volna locsolni, hogy kevésbé porozzon, de helyette egy jó kis nyilvános fürdőt hoztak létre. Az emberek amint meglátták, hogy locsolnak rögtön megrohamozták, köztük persze én is, és élvezték a hűsítő vizet. Hatalmas buli volt egyébként, főleg, hogy utána 5 perc is alig kellett, hogy megszáradjak teljesen. Ezért természetesen többször is eljátszottuk ezt.

17:40-kor volt az első, komolyabb koncert amire mentünk. Ez Halott Pénz volt. Fogalmam sincs, hogy hogyan de körülbelül a 10. sorban tomboltuk végig az egészet. Jó, ez egy kisebb túlzás volt, mivel szinte az előadott dalok felét sem ismertük. De azért nekem bejött a koncert. Főleg amikor elérkeztünk az utolsó számhoz, ami természetesen a Van valami a levegőben volt, és elkezdtek héliumos lufikat osztogatni. Elméletileg 10.000 db lufit indítottak el a tömeg két vége felől, de hát pechünkre, mivel mi középen álltunk nem jutottunk lufihoz. Köszönhetően például annak is, hogy a felét már osztogatás közben elengedték. Végül egyébként, amikor feleresztették őket gyönyörű volt, és legalább le tudtam videózni, amit a Halott Pénz még tetszikelt is instagramon. Igazi sikerélmény. :D

Ezután elindultunk, hogy megnézzük Majkáékat, de aztán a színpadhoz közeledve vissza is fordultunk. Rengetegen voltak, így ahelyett, hogy kilométerekről néztük volna a koncertet, inkább addig ismét körülnéztünk. Ettünk egy pizzát, kitöltöttünk egy kérdőívet, vettünk menő VOLT-os tetkót, amit rögtön magunkra is fabrikáltunk, találkoztunk pár ismerőssel (de mint a fotókról kiderül feleannyival sem mint amennyi ott volt) meg tettünk élő bolygónkért is, így feliratkoztunk mi is arra a petícióra. Valamint még arra is volt időnk, hogy felfedezzük azt a két vidámparkos gépet is, amik szórakoztatták a népet. Hogyan is hagyhattuk volna ki? Fogalmam sincs mi volt a masinák neve, valójában mindegy is. Lényegében annyi volt mindegyik, hogy pörögtek-forogtak, fejjel lefelé megálltak és kisebb szívinfarktust hoztak néha az emberre. A másodikon én például már szabály szerűen könyörögtem, hogy legyen vége, mivel egyfolytában úgy éreztem, hogy csúszom ki belőle. Azt hiszem másnap az izomláz is ennek volt köszönhető a kezeimben...

21:20-kor kezdődött a Parov Stelar koncert a nagy színpadon. Egyébként mi sem tudtuk, hogy kik is ők, de aztán talán erre buliztunk a legnagyobbat. Marha jó kis zenét játszottak, keverték a swing műfaját a modern electro stílussal, többek között kiderült, hogy szalagavatón is az ő zenéjükre nyomattuk a charleston táncunkat... Szóval nagyon jó volt, végig táncoltuk az egészet, bár a lábaimat már akkor alig éreztem.
Utánuk jött Guetta. Valószínűleg a fesztiválozók 90% miatta jött. Hát mi abba a bizonyos 10 %-ba tartoztunk, aki nem. Addig szépen letelepedtünk a másik színpad előtt és onnan hallgattuk. Úgy érzem felesleges is lett volna odatömörödnünk, amikor maximum annyit láthattunk volna, ahogy kever. Azt is esetleg csak nagyítóval, mivel ritka sokan voltak. Hallani így is úgy is hallottuk, viszont így legalább fasza kis helyünk lett a Punnany koncertre.

1:00-ra voltak kiírva a fiúk, persze egy kisebb csúszást muszáj volt beiktatni, de még így is fantasztikus volt a második sorból végigtombolni a koncertet. Előttem mondjuk egy nálam legalább másfél fejjel alacsonyabb anyuka volt, így gyakorlatilag úgy éreztem, hogy az első sorban nyomatom. Többször is lefotóztak, nagyon kíváncsi lennék azokra a képekre, de sajnos nem találom őket sehol... A srácok szokásukhoz híven fantasztikusan teljesítettek, azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez volt életem eddigi legjobb Punnany Massif koncertje! Mondjuk ez talán annak volt köszönhető, hogy az újabb számaikat jobban ismerem és mostanság inkább azokat adják elő, így pár kivétellel szinte az összes szövegüket kívülről nyomattam. Az érzés amikor a kedvenc előadóid tőled pár méterre ugrálnak, énekelnek integetnek neked, rád mosolyognak, észrevesznek... Hihetetlen. Szinte az egész koncert zökkenőmentesen telt... Szinte. Az utolsó számoknál megkörnyékezett minket pár részeges alak, odanyomakodtak elénk, elkezdtek fogdosni, összetapostak... Na ennél a pontnál kicsit betelt nálam a pohár, még szerencse, hogy pár jófej fesztiválozó leállította őket, különben én tettem volna. De annak tényleg nem lett volna jó vége. :D

Volt vagy fél 3, mire sikerült kikecmeregnünk a fesztivál helyszínéről. Kettős érzés fogott el, egyrészt maradtam volna még szívesen bulizni, másrészt viszont annyira fáradt voltam, csak reméltem, hogy a lábaim elbírnak még hazáig. Még ekkor is jöttek ezek a kimondott fesztiválbuszok, de mivel az elsőre nem fértünk fel, meg kellett várnunk a másodikat, amire sikeresen felnyomorogtunk. Ez elvitt minket egészen a vonatállomásig, ahol fél füllel meghallottuk, hogy nem kell beállni a több méteres kígyózó sorba, mivel a vonaton is lehet jegyet venni, így futottunk is megkeresni a járgányunkat, mivel alig maradt pár percünk az indulásáig. Meg is leltük, nagyon örültünk a fejünknek, hogy elértük és nem kell a következőre várni... Na, hát ez az öröm sem tartott sokáig, ugyanis bejelentették, hogy a vonat műszaki hiba miatt még egy darabig nem indul. Ez még nem volt minden, ugyanis helyünk már rég nem volt, mivel utolsó pillanatban torpantunk be, így egy tucat emberrel a földön csöveztünk. Elég vicces volt. Főleg, hogy egy óra lett abból a kis csúszásból, így talán még a későbbi vonattal is jobban jártunk volna. Igyekeztem nyitva tartani a szemeim, de be kell vallani ez elég nehezen ment. Na meg ott volt a kalauzos incidens is... Végig rettegtünk, hogy jön majd és leszállít minket a vonatról, mert körülnézve mindenkinél volt jegy, és már átkoztuk magunkat, amiért nem vártuk ki a sort. Aztán persze amikor jött az ellenőr kiderült, hogy tényleg lehet nála jegyet venni, de mi addigra már vagy ötféle stratégiát kitaláltunk arra az esetre, ha mégsem lehetne. :D
A hazáig vezető buszút azonban borzalmas volt. Párszor sikerült is elbólintanom, de annyira rettegtem, hogy tovább visz, hogy mindig felriadtam.Otthon még gyorsan lezuhanyoztam, és így volt fél nyolc, hogy beestem az ágyba. Nem kellett sokat bajlódnom az elalvással...

Azt hiszem egy darabig még emlékezni fogok erre a napra, a sok várakozás és szenvedés ellenére fantasztikusan éreztem magam. Belopta magát a szívembe a VOLT fesztivál, remélem jövőre is eljutok! :)

Egy valóra vált álom! #2

Álmaim koncertje,

avagy

One Direction 
koncertbeszámoló - 2015.06.10. Bécs

Akkor szerintem kezdjük is rögtön az elején... Az egész tavaly ősszel kezdődött, amikor kiderült, hogy lesz Bécsben One Direction koncert, és hát igazi Directionerhez híven, unokatesómmal mi már aznap le is foglaltuk a jegyeinket. Teljesen fel voltunk pörögve, hogy végre 5 év (Na jó, inkább 4) után alkalmunk nyílik eljutni az oly rég óta áhított koncertre. Mivel nem voltunk jártasak az efféle koncertes ügyekben, sikerült kiválasztanunk a színpadtól lehető legtávolabbra eső, ülő helyet, magyarán a stadion másik végében. Igaz, pont szemben voltunk a színpaddal, így mindent láttunk, csak éppenséggel miniatűr méretben...

Szóval türelmesen végigvárakoztuk azt a több mint 200 napot, ami furcsa mód egészen hamar eltelt. Majd végül eljött az a bizonyos Nagy Nap! Én egyébként már úgy voltam vele, hogy fel sem fogtam gyakorlatilag mi is történik, teljesen sokkos állapotban voltam, nem tudtam mi folyik körülöttem. A koncert előtti pár napban próbáltam magam kicsit formába rázni, mivel a vizsgáim miatt az utóbbi időben nem nagyon volt időm a srácokkal foglalkozni, amiért kicsit szégyelltem is magam kezdetben, mondván én meg sem érdemlem, hogy ott legyek. Aztán erről persze megváltozott a véleményem, hisz: Anyám, már 5 (na jó még mindig inkább 4) éve erre a lehetőségre várok, persze hogy megérdemlem, amikor nem sajnáltam az időm a trendelésekre, az éjszakába nyúló díjátadók nézésére, az új klipek rekordjának megdöntésére, az összes album megvásárlására, az állandóan megjelenő friss képek és videók nézésére... És bár lelkesedésem az utóbbi időben csillapodott, visszaidézve a régi szép emlékeket beláttam, hogy de még mennyire, hogy ott van a helyem!

Így történt, hogy aznap autóba ülve, felszerelkezve anyukámmal és unokatesóm apukájával, 3 órakor elindultunk Bécs felé. Az odaút egész zökkenőmentesen ment, bár a stadion környékén meglehetősen nagy volt a torlódás, ezért inkább kiszálltunk és gyalog közelítettük meg azt. Már ekkor teljesen elképedtünk, hogy mennyi ember van itt, te jó ég... És akkor még a felét sem láttuk. Szerencsénkhez mérten, persze, hogy a stadion túloldalán raktak ki minket, kis híján az egészet körbejártuk, mire megtaláltuk a mi szektorunkat. Miközben keresgéltünk, összefutottunk egy "ismerőssel" is. Séta közben elhaladtunk egy srác mellett, aki meglehetősen ismerősnek tűnt. Egyszer csak megszólal Niki (Ez nyilvánvalóan egy álnév, mivel nem akarom végig unokatesónak szólítani, valamint felfedni személyazonosságát sem, hehehe) hogy: Te az nem a Ya Ou volt? Nekem meg abban a pillanatban leesett és: DEEEE! 

Aki esetleg nem ismerné, Ya Ou a ByTheWay nevű magyar fiúcsapat egyik tagja és hát milyen kicsi a világ, hol találkoznánk vele máshol, ha nem egy One Direction koncerten!? Nagy röhögve folytatjuk tovább utunkat, amikor egy árus elkezdi énekelni felénk, hogy "Story of my life I take her home" Majd egyenesen rám mutat. A sokktól csak annyit tudtam kinyögni, hogy "oké", ami valljuk be, ebben az esetben nem épp a legmegfelelőbb reakció volt, így gyorsan le is léptünk onnan, persze ez jókedvünket csak tovább fokozta.

Beálltunk a sorba, ami abszolút nem volt hosszú, pár percen belül már bent is voltunk, egy táskaellenőrzés és motozás után. Nem okozott nagy gondot a helyünk megtalálása sem, szerencsére. Viszont az, hogy már ekkor mennyi ember volt a stadionban teljesen lenyűgözött minket. Közben ugye ilyen hangulatfokozóként nyomattak nekünk pár mai slágert, így nagyjából belőtték, hogy mitől döglik a légy, mivel 5 Second of Summer, Olly Murs és Little Mix számokat játszottak többségében a Modest!-től. Mi már ezekre buliztunk, hihetetlen volt ahogy mindenki énekelte a dalokat, egyfolytában rázott ki a hideg. Egyébként szerencsére nagyon jó időnk volt, olyannyira, hogy az állókat a dühöngőben egyfolytában locsolták vízzel a biztonságiak, mivel már ki tudja mióta talpon voltak. A legtöbben 7-8 órakor már a sorban álltak, szóval egy jó fél napot álldogálhattak, így nem is csoda, hogy pár embert vittek is az orvosiba. 

Aztán jött az előzenekar, azaz a McBusted. Az igazat megvallva engem nem vettek le a lábamról. Kezdjük ott, hogy negyed órát késtek, ami tudom, koncerteknél abszolút nem nevezhető nagy számnak, de tekintve, hogy utána kb 5 számot játszottak, mégiscsak az volt. Talán ha ismertem volna az összes számukat, valamint ha közelebb lettem volna jobban élveztem volna. Így, hogy körülöttem mindenki csak ült és nézett nagy boci szemekkel, nem volt olyan jó buli. Egyedül a Get Over it volt ismerős, még az Air Guitar-t sem nyomatták le és a hangosítás sem volt a legjobb. Elég hamar abba is hagyták, még fél órát kellett várnunk fél nyolcig, ami ugye a koncert hivatalos kezdete lett volna. De mivel a fiúk állítólag bent ragadtak a dugóban, az csak nyolc óra után kezdődött végül el. 

Mondjuk a hangulattal nem voltak problémák, direkt olyan számokat adtak le, amikre lehetett táncolni és bulizni. Az első rögtön a Macarena volt, amire az egész stadion egy emberként pattant fel és kezdte el azokat az oly jól ismert mozdulatokat. Azért nem volt semmi 50.000 embert egyszerre riszálni látni a Macarenára, meg volt a maga szépsége. :D

Nyolc óra után egy kicsivel elkezdték játszani az intrót, amire mindenki megőrült, ugráltunk sikítoztunk, sírtunk (?!!) és jött a füstfelhő majd bumm előkerültek a fiúk és el is kezdték a Clouds-ot. Nem, még most, amikor pötyögtetem ezeket a sorokat, sem igazán fogom fel, hogy hol is voltam, és hogy ez tényleg megtörtént velem. Hallottam élőben énekelni egykor (vagy talán még most is?:D) oly nagy szerelmeimet. Amúgy így mikrofonban mintha egész más lett volna a hangjuk, nekem pár fokkal magasabbnak tűnt, de persze hozták a szokásos szintet, fantasztikusan jók voltak, nagyon büszke voltam rájuk! Gyönyörűen, tisztán énekeltek. A koncert közben nem egyszer jött rám a sírhatnék, főleg a lassú számoknál, a Little Things-nél, amikor körbenéztem és azt láttam, hogy az egész stadion fényárban úszik, vagy a Story of My Life-nál, amikor a korábban megbeszéltek alapján feltartottuk a szívecskés örökké feliratot. Viszont a Don't forget Where You Belong vitt mindent. Az álló emberek 'Danke' és 'For staying with us' feliratú lapokat mutattak, az elméletileg ülő emberek (akik ugyanúgy tomboltak és ugráltak, mint elől) pedig piros és fehér lufikat fogtak. Az eredeti terv az volt, hogy a három rank majd szépen kirakja az osztrák zászlót, már úgy, hogy a felső és alsó piros a középső sor pedig fehér lufikat fog. Egyébként nagyon sok ember megcsinálta de az összhatás azért nem volt az igazi, tekintve a lufik méretét és számát, nem nagyon lehetett kivenni azt a fránya zászlót. Mindegy maga a szándék meg volt, a fiúk így is nagyon örültek neki, mondták, hogy milyen gyönyörű volt és köszönik szépen. Liam még fel is vette! Jó volt részt venni azért benne.

Mellesleg tudtam, hogy valamelyik fiú fitogtatni fogja majd hatalmas német tudását, és valahogy azt is sejtettem, hogy ez Harry lesz. Nem is tévedtem, rögtön el is számolt húszig, kisebb-nagyobb segítségekkel és kihagyásokkal, majd eljátszotta velünk azt, hogy elcsitította a zúgolódást, mondván: "Ruhe bitte, ruhe bitte... SHUT UP!" majd elszámolt háromig, persze kizárólag németül és akkor meg elvárta a sikítozást. Aztán kezdte elölről. Igen élvezte, persze azért mi is...:D

Egyébként azon is eléggé meglepődtem, hogy milyen sok fiú/férfi volt a koncerten. Na jó, tisztában vagyok vele, hogy nagy részük csak kísérő volt, de nem egy Directioner fiúval is találkoztam. Ha már itt tartunk, mögöttünk egy apuka, előttünk pedig egy bátyó ült. Mind a ketten végig ülték amúgy az estét, a srácot szegényt jól kupán is vágtam nagy tombolásaim közepette, de hát így jár az, aki elmegy egy One Direction koncerte csupán hogy végigülje azt, úgy hogy nem is lát semmit. Mondjuk látni mi sem sok mindent láttunk, amikor kijöttek a kis színpadra még láttuk őket, viszont a nagyon már kevésbé. Ott rögtön meg is beszéltük, hogy legközelebb csakis állóba megyünk.


Korábban említettem, hogy milyen büszke is voltam a fiúkra. Ennek legfőbb oka igazából az, hogy milyen fantasztikusan megállták a helyüket négyen is. Igen, nincs mit tagadni, érezhető volt végig Zayn hiánya, nem egyszer volt, hogy kihagyták a részét, és akkor néha hiányérzete támadt az embernek, de gyönyörűen felosztották maguk között a szólóit és aztán gyönyörűen el is énekelték azokat.
Ez egy kicsit morbid, de lényegében Zayn is velünk volt a hazafelé tartó úton, pontosabban elhaladt mellettünk.
Igen, ez volt  poén helye, így a "rövid kis" beszámolóm után... :D


Összegezve a gondolataimat úgy gondolom, hogy teljes mértékben megérte elmenni, hihetetlen nagy, vagyis igazából egy életre szóló élményben volt részünk. Sosem fogom elfelejteni ezt a napot, az első és remélhetőleg nem utolsó One Direction koncertemet. Sosem fogom elfelejteni, hogy az összes számukat kívülről tudva, velük és több tízezer társammal együtt üvöltöttem végig a koncertet, úgy hogy utána hangom alig maradt. És bár most nem sikerült a legjobb helyre jutnunk, legközelebb arra fogunk törekedni, hisz ha valakit ennyi idő után is így szeret az ember, az már nem véletlen, és megér minden rááldozott pénzt és időt. Mérhetetlen boldogsággal töltött el az, hogy ott voltam, hogy olyan emberek vettek körül, akik tudják mit érzek, akikre ha ránéztem csak pozitív dolgok jutottak eszembe, habár ezelőtt még sosem láttam őket, akik egy igazi közösségként összetartottak és összefogtak. Csodás volt végre élőben látni a fiúkat, még most visszagondolva is hihetetlen, hogy ilyen közel voltak hozzám, hogy ott ugráltak, nevettek, táncoltak és viccelődtek a színpadon a szemem láttára. Hogy nekünk köszönték meg, amit értük tettünk, hogy minket dicsértek meg, hogy tőlünk köszöntek el. És hiába volt ott rajtam kívül még 54.999 ember, én is részese voltam ennek a bizonyos 'mi'-nek.

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a csodás élmények!

Egy valóra vált álom!

Álmaim városa,

avagy
 London az én szemszögemből

Nos, azt hiszem így több, mint két héttel a kirándulásom után már ideje lenne leírnom az élményeimet. Bevezetőnek annyit, hogy végre alkalmam nyílt kimenni unokatestvéreim által, egy ismerősükhöz, aki hat napon keresztül szolgáltatta nekünk a szállást. Már idejére sem emlékszem, hogy mióta álmodoztam erről, és most végre összejött!

2014. Október 3.-án, pénteken indultunk. Rettentő izgalomban voltam egész nap, azt a két óra 15 perces repülőutat pedig alig bírtam végigülni. Ahogy megérkeztünk már rögtön egy sokkban is részesültünk a taxiút során, mégpedig a következőben: "Mindenki a másik oldalon közlekedik!" Én azon a héten kaptam meg a jogsimat, tehát épp hogy csak hozzászoktam az itthoni közlekedéshez, friss jogsival, rögtön azzal kell szembesülnöm, hogy "az út rossz oldalán közlekednek." Mellettem egyébként a már gyakorlott vezetők is úgy szorították a kartámlát, mintha csak az életük múlna rajta, szóval nem csak nekem volt rettentő furcsa, hogy a vezető is jobb oldalon ült, valamint, hogy minden egyes sáv fordítva volt. A körforgalomról nem is beszélve, na az tényleg nagyon durva volt...
Mikor megérkeztünk a házhoz, első dolgunk ugyebár az volt, hogy körülnézzünk, aznap nagyon mást már nem is csináltunk, kipihentük az utazás fáradalmait, ismerkedtünk a ház többi lakójával valamint este beültünk egy jó kis Brit pubba is. Imádom egyébként ezt a "Brit stílust" úgy alapjában véve minden téren, így a házaknál is. Ez is egy tipikus vörös téglás egyszerű kis tucatház volt, de pont ez tetszett benne.

Másnap a city meglátogatását terveztük. Feltöltöttünk pár utazókártyát és metróval elmentünk egészen a belvárosig. Az út során láttuk a Wembley Stadion-t is és én már ott meg akartam halni. Az Old city-ben elsőként a Madame Tusseauds viaszmúzeum órás sorát vártuk ki, majd úgy fél nap alatt végigjártuk a helyet. Komolyan, ezt mindenkinek érdemes egyszer megnéznie élete során! Hihetetlen, hogy milyen precízen és mekkora pontossággal vannak kidolgozva a bábuk, amik hűen követik minden híresség testméreteit, sőt még a rajtuk lévő ruha is egykor az adott celebhez tartozott, tehát a taperászás és simulás ajánlott, sőt egyenesen el is várt követelmény. :D
A múzeum végén van egy horror részleg is, ami önként választható, mi természetesen bementünk. Hát nagyon durva volt, az egész ilyen interaktív volt, tehát élő emberek ugráltak ki a sötétből meg ilyesmik, rettegés felsőfokon, bár ha épp előtted megy egy pár, már annyira nem para. :) Aztán az abszolút finálé egy 4D-s szuperhősökről szóló kis 10 perces mozifilm, és mivel én még ez előtt sosem ültem ilyesmi filmen, így ez is elég nagy élmény volt.

A panoptikum után belevetettük magunkat a borongós, esős londoni nagyváros életébe, azaz turista busszal körbejártuk a várost. Na most, ki más is lehetne olyan elvetemült, hogy esőben a nagy piros busz tetején ül, aminek hozzáteszem még véletlenül sincs teteje, de körbe azért van üveg, hogy még véletlenül se lehessen normális képeket készíteni? Na vajon ki? Élvezet volt egyébként esőköpenyben ücsörögni a körülbelül 100km/órás sebességgel haladó jármű tetején, zuhogó esőben, halál betegen. Na jó, nyilván ebben van egy enyhe túlzás, de a látványt valójában imádtam! Áthaladtunk többek között a Piccadily Circus-on, Elmentünk a Trafalgar Square, és ugyebár vele együtt a National Gallery, majd a St. Paul's Cathedral mellett. Ezután áthajtottunk a Tower Bridge-en, innen megcsodálva a Temzét és a gyönyörű épületeket, köztük a The Shard-ot, azaz London legmagasabb felhőkarcolóját vagy például a 30 St. Mary Axe-t. 

Ezek után leszálltunk a buszról és elhaladtunk a Tower of London mellett, ami az idők folyamán szolgált fegyvertárként, királyi palotaként, valamint börtönként is. Őszintén, jelenleg fogalmam sincs mi a funkciója, mindenesetre sikerült beletrafálnunk valamiféle megemlékezésbe, ugyanis a Tower körülötti egész zöld területet piros tulipánokkal terítették le. Valami hihetetlen volt, azt a fajta látványt keltve, mintha vér folyna ki az egyik toronyból. Nyilván valamiféle megemlékezés lehetett, háborús elesettekről... Tényleg zavar, hogy ötletem sincs mi volt, mindenesetre megható és szép is volt egyben.

Aztán sétáltunk egy keveset és már meg is csodálhattuk távolról a Tower Bridge látványát, ami pont akkor nyílt fel. Rettentő szerencsések voltunk, hiszen a hidat alig nyitják fel, mi mégis pont elkaptuk és természetesen meg is örökítettük ezt a folyamatot.

Ezt követően egy valamiféle turista hajóval indultunk el a Temzén az egyéb fő látványosságok felé, mint például a Városháza, jellegzetes óratornyával, ami tévesen mindenki által csak Big Ben-ként van emlegetve. Ez csak a toronyban található harangnak a megnevezése egyébként. Az út folyamán messziről megcsodálhattuk Shakespeare Globe színházát, valamint London legidősebb épületét is. 

Természetesen a fölénk magasodó London Eye képe is visszaköszönt ránk. Hű, élőben még nagyobb mint aminek képeken tűnik! Na ez a nap azt hiszem "csak" ennyi volt...

Vasárnap egy vidámpark szerűséget látogattunk meg. A hely neve az, hogy Thorpe park, találtam is róla a neten egy jó kis videót, azt hiszem ez tökéletesen össze is foglalja az egészet. Ez tipikusan az a hely, amit az ember egy filmben lát, azokkal az őrült ámde mégis szórakoztató masinákkal, amiket feltétlenül ki kell próbálni. Többek között egy vasúttal ami 2 másodperc alatt 100-nál is többre gyorsul, majd ezután függőlegesen megközelíti a 60 métert és ugyanúgy visszafele is. Őrület! Bár... Rögtön a második gép, amire felültünk egy vizes dolog volt, ami nagyon viccesnek és jópofának tűnt, de utána a tocsogó ruháinkban már nem nevettünk annyira rajta. Na jó, de. Csak mi lehettünk ilyen szerencsétlenek, hogy rögtön eláztatjuk magunkat.. :D Lényeg a lényeg én hihetetlenül élveztem és ültem mindenen és bármikor visszamennék!

Vasárnap este még elmentünk egyet "bulizni". Na, hát én ezt a részét nem élveztem annyira, hisz 1. Beteg voltam, 2. Semmi kedvem nem volt hozzá, 3. Rettentő furcsa emberekkel voltam körülvéve, így nem tudtam magam elengedni és azt hiszem ennyi. A lényeg, hogy elmondhatom, hogy én már "buliztam" Angliában. menő, nem? :P

A Hétfőt, hősiesen bevallom, ellustultuk és elfetrengtük. A betegség ekkorra már mindenkit úrrá lett, és a nagy bulizás következtében meglehetősen keveset is aludtunk, szóval ránk fért a pihenés... Jajj mi szegények. Micsoda időpocsékolás Londonban egy egész napot erre szentelni! 

Az elkövetkezendő nap ismét bementünk a belvárosba, ezúttal buszoztunk mindenhová. Elsőként, ha emlékezetem nem csal a British Múzeumhoz mentünk, ahol egy fél órát/órát ellébecoltunk, de hát azért... Mégiscsak egy múzeumról beszélünk, tehát sajnos elég hamar ráuntunk, így tovább is álltunk. Út közben

megkóstoltuk a tipikus Brit teát, fényképezkedtünk piros telefonfülkékkel, lekaptunk pár piros buszt és cab-et, majd végül a Buckingham Palotánál lyukadtunk ki. Sajnos képeket itt nem tudtam készíteni, mivel a telefonom ismét jó időpontot választott a pihenésre... A Green parkot átszelve néhány igen barátságos mókussal is találkoztunk, hihetetlen, hogy milyen bátor kis állatok voltak ezek! Simán odajöttek az emberekhez, ott szaladgáltak, sőt ettek a kezükből. Nagyon cukik voltak!

Ezután a fiúkkal meg kellett néznünk pár "nagyon érdekes" autókereskedést, ahol vagy tíz percig rá kellett csodálkozni a kisebb vagyonokat érő járgányokra. Jellemző... :) 

Szerencsére utána visszatértünk a városnézéshez, elbuszoztunk a London Eye-hoz, ahol mielőtt felmentünk volna, ismét egy 3D-s moziban volt részünk. Az óriáskerék tetejéről egyszerűen mesés volt a látvány, de komolyan! Pont elcsíptük, szép tiszta idő volt, és napnyugtakor szálltunk fel, tehát megcsodálhattuk a napfényes, majd később az esti London képét is. 

Utána még egy darabig sétálgattunk, valamint persze bevásároltunk szuvenírekből majd hazamentünk.

Másnap, ugyan rettenetesen fájó szívvel, de haza kellett utaznunk. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindenki élvezte, London mindenkit lenyűgözött, és bár akadt pár kifogásolható dolog is, a pozitívumok ezeket abszolút elnyomták. Remélem lesz még alkalmam kimenni, hisz:  

Ha eddig nem voltam, most már teljes mértékben London szerelmese vagyok!

Harry Styles

Bárcsak mindenki láthatná,
hogy ki is vagy te valójában...

Nos emberek, lehet sokan bele sem fognak kezdeni ebbe a blogbejegyzésbe, mivel rögtön elrettennek attól, hogy a címe az, hogy: Harry Styles. Igen, valóban az, nem is véletlenül. Kicsit kezd elegem lenni abból, hogy a nagy többség már rögtön ítélkezik. Gondolom ti is hallottátok azt a mondást, hogy "Ne a borítója alapján ítélj meg egy könyvet." Igen, minden bizonnyal mindenki ismeri. Sokan viszont mégsem gondolják át, hogy ez mit is takarhat.
Nem tudom miért, de úgy érzem muszáj írnom erről a fiatal srácról, muszáj megvédenem, mivel én valamilyen szinten ismerem. Tény, hogy teljesen senkit nem lehet megismerni az interneten keresztül, de azt nyíltan állítom, hogy többet tudok róla, mint azok, akik ócsárolják, nőcsábásznak nevezik és lebuzizzák. Kérlek, ha idáig eljutottál, olvasd végig a véleményem, vagy ha nincs is hozzá kedved, legalább az alább található képeket nézd meg, azok is sok mindent elárulnak a témánk fő alanyáról.

Harry Styles egy nagyon különleges ember. Ez így van, ne hördülj fel, ne ingasd a fejed és ne gondold azt magadban, hogy ismét csak egy elfogult rajongó, mivel ez nem igaz. Kis kitérő: 3 éve Directioner vagyok, bár a mostani rajongótábort elnézve, már egyre kevésbé vállalom ezt. Sosem tagadnám, de nem szeretem magam így hívni, mivel ha valaki meghallja már rögtön sztereotipizál. Nem, én közel sem vagyok olyan mint ők. A fiúk közül Liam az abszolút kedvencem, tehát talán furcsának tűnhet, amiért Harry-ről írok egy ilyen hosszú bejegyzést. És ez tényleg nem véletlen. Hiába nem ő a kedvencem, mégis őt tartom a fiúk közül a legérdekesebb és legszerethetőbb személyiségnek, most el is mondom miért.

Sokszor felháborít, hogy miket lehet róla a neten olvasni. Már számtalanszor megpróbáltam tömören összefoglalni a véleményem, de ez valahogy sosem jött össze, egyszerűen csak áradnak belőlem a gondolatok és érzések, ezzel az egész Harry üggyel kapcsolatban. Emberek. Senki nem ismeri, mégis sokan elkönyvelik: Bunkónak. Tehetségtelennek. Nőcsábásznak. Melegnek. Mégis olyan dolgokat írnak róla, amit én az életben nem mondanék, még az ellenségemről sem. Sosem értettem, mi abban a jó, ha egy ember lehúz egy másikat? Miből gondolja, hogy ő bármivel is jobb nála? Nem tudom felfogni.

Talán egy kicsit elfogult vagyok, igen. Meglehet. De képes vagyok átlátni a rózsaszín ködön, látom a hibáikat, tudom, hogy ők sem tökéletesek, mivel ugyanolyan emberek mint bárki más. Miért is kellene tökéletesnek lenniük? Miért ne hibázhatnának?

Olvastam: 
"Ez a Harry gyerek mind közül a legirritálóbb" 
1. Ez? Mégis mit gondolsz kiről beszélsz? Egy olyan emberről mint amilyen te vagy, hogy gondolod, hogy jogod van így lealacsonyítani? Általános iskolában megtanítják az embernek, hogy mi is az illem.
2. Mit vétett ellened amiért ezt gondolod? Mit tett ami irritáló? Énekelt? Erre kicsit bővebben is szeretnék kitérni. Relatív fogalom, hogy kinek mi tetszik, ilyen szinten irritálhat az éneklése, bár... Jó, ezt talán nem feszegetem, mivel én a zenéjük miatt szerettem meg őket, semmi baj a hangjukkal, tudnak élőben is énekelni, nem playbeck-elnek, tehát nem értem miért lennének irritálóak.
Abban az esetben, ha a kinézetére gondolt ez az illető, akkor pedig csak sajnálni tudom. Kevés szánalmasabb embert tudok azoknál, akik kinézet alapján ítélnek. Had döntse már el ő, hogy hogyan is akar festeni, ehhez azért talán még megvan a joga, nem igaz?

"Nem találom szimpatikusnak."
Oké, ez is relatív fogalom. Bár nem tudom mit tehetett, amiért nem szimpatikus valakinek. Nem mondanám mogorva embernek, sokat mosolyog, kedves mindenkivel, semmi balhéba nem keveredett. De hát ha nem szimpatikus, akkor nem az...

"...Sem jóképűnek a sokasággal ellentétben"
Szintúgy relatív dolog, csupán csak ízlés kérdése. Nem is tudom mi lenne velünk, ha mindenkinek ugyanaz tetszene? Harry kinézetével sincs semmi baj, ápolt a külseje, figyel magára, a többiről pedig nem ő tehet. Az egy dolog, hogy jelen pillanatban épp hosszú haj imádó korszakát éli, de ez is egyéni döntés, mindenki úgy hordja a haját, ahogy az neki tetszik.

Térjünk el, ezektől az utálkozó szövegektől, hisz a végtelenségig is el tudnék csámcsogni rajtuk, de nem ez a fő téma. Furcsán hangzik, hogy bármit is tett értem ez a srác, úgy, hogy nem is ismer, nem igaz? Pedig ez így van. Megtanított sok mindenre. Emberségre, arra, hogy mindig bánjak mindenkivel úgy, ahogy szeretném, hogy velem bánjanak, arra, hogy NE ÍTÉLKEZZEK RÖGTÖN!

Ha mindenki úgy kezelné az embereket, mint ahogy ez a fiú, a világ egy jobb hely lenne.

Miért nem tudják ezt az oldalát látni?

Ezt a segítőkész Harry-t?

Azt aki olyan mint bármelyik másik normális ember,

aki kedves,

barátságos,

hálás,

vicces,

jólelkű,

aranyos,

őrült,

aki halálra rémül, mert majdnem átesik egy kutyán, és nem, nem a saját testi épsége miatt aggódik...

Miért hívják szívtelennek? Miért hiszik, hogy bunkó? Miért tartják nőcsábásznak?

Bárcsak a világ is úgy kezelne téged, ahogy te kezeled a világot.

Hölgyek, Urak. Harry Styles szívének valódi mérete.

Csak.

Hahó!

Mivel unatkoztam és a blogom élete is eléggé unalmas mostanában, gondoltam kitöltök egy "kis" kérdőívet. Hát ha valakit érdekel olvassa el, én elvoltam vele. :)

1. Facebook vagy Twitter? - Twitter

2. Van-e testvéred? – Van egy öcsém

3.  Szerelmes vagy? – Nem.

4. Tetszik most valaki? - Nekem mindig tetszik valaki. :)
5. Kapcsolatban vagy? – Nem.

6. Boldog vagy? – Igen

7. Csalódtál már valakiben? - Igen

8. Volt már lelkiismeret furdalásod? – Elég sokszor

9. Kedvenc számod? – 8

10. Kedvenc színed? – Rózsaszín! Nem vicc.

11. Milyen zenét hallgattál utoljára? – Sia - Chandelier.

12. Mi a kedvenc gyümölcsöd? - Eper és a görögdinnye.

13 . Elégedett vagy magaddal? – Nem.

14. Kedvenc állatod? – Panda.

15. Van piercinged? - Igen, mind a két fülemben, ha az annak számít.

16. Van tattood? – Egyenlőre nincs, de szeretnék.

17. Tél vagy nyár? - Nyár

18. Tavasz vagy ősz? - Tavasz

19. Van olyan ember, akit utálsz? – Nincs.

20. Milyen színű a szemed? – Zöld.

21. Mi a hobbid? – Írás, rajzolás, olvasás, zenehallgatás, barátokkal lógás, netezés.

22. Mi a kedvenc meséd? – Sok mesét szeretek, nincs kimondott kedvencem.

23. Dohányzol? - Nem.

24. Milyen színű a hajad? – Eredetileg barna, jelenleg vörös. :D

25. Mikor és hol születtél? – '95. szeptember, Győr

26. Mikor van a névnapod? – Március 9.

27. Melyik a kedvenc energiaitalod? – Nem iszok energiaitalt. 

28. Van házi állatod? – Egy boxer és egy yorki kutyus.

29. Kedvenc filmed? – Ebből sincs kimondott kedvencem, de szeretem a vígjátékokat és a romantikus filmeket.

30. Kedvenc sorozatod? – Walking Dead

31. Haragtartó vagy? – Nem

32. Legjobb barátaid neve? – Nincs túl sok közeli barátom, de aki az, az tudja magáról. ;)

33. Mit hallgatsz most? Kisza - Hideaway

34. Milyen színű telefonod van? - Fehér

35. Milyen a viszonyod a családoddal? – Egész jó.

36. Szeretsz ebben a városban/faluban lakni? – Igen.

37. Kedvenc édességed? - Csoki, bármilyen formában. :D

38. Van valami betegséged? – Van egy kis gond a szívemmel, de semmi komoly

39. Kedvenc italod? – tea?! Maybe.

40. Kedvenc ételed? – hmm. Fogós kérdés, imádok enni, sok van.

41. Babonás vagy? – Talán?

42. Mi jellemez a legjobban? – Csak az ismer akit szeretek.

43. Voltál már külföldön? – Igen, szerencsére már többször is volt alkalmam. Imádok utazni. 

44. Mi a kedvenc tantárgyad? – Irodalom, rajz.

45. Milyen a tolltartód? – Lila magában mintás.

46. Szereted az ékszereket?- Persze.

47. Kedvenc éttermed? – Nem járok sűrűn ilyen helyekre.

48. Tettél már olyat mérgedben, amit megbántál? – Igen. Falhoz vágtam a fülbevalóm, mert azt hittem elveszett a párja. Így tönkrement. Erre meglett a párja. Sad story.

49. Hogy hívják a kutyádat? – Roxy és Sanyóca/Sanyci/Sanyika/Sándor, ha mérges vagyok rá. 

50. Hogy hívják a cicádat? - Nincsen cicám. Egy volt régen, jó sokáig élt, miután meghalt megfogadtam hogy nem kell több. Ciniminis volt a neve. :)

51. Mit kívánnál, ha rendelkezésedre állna 3 kívánság?
- 1. Na jó, semmi képmutatás, először alap, hogy pénz kívánnék. Most őszintén, ki nem? Beújítanék egy gardróbot, sosem kellene spórolnunk és a pénz miatt aggódnunk, természetesen adakoznék és különböző szervezeteknek is jótékonykodnék, na meg utaznék.
- 2. Jó lenne találkozni azokkal a személyekkel, akiket csodálok, szeretek. Gondolok itt egyszerre több hírességre is. Ha még csak pár percre is, de nekem az is elég lenne, szerintem már annyitól beájulnék.
- 3. Nyilván békét és szeretetet kívánnék, és persze gyógymódot erre a sok nyavalyára amik megkeserítik az életet. De ha ez így nem megy el egy kívánságnak, akkor az előző kettő delete, és ezeket kívánnám helyettük.

52. Milyen filmet néztél utoljára? – Gyakornokok.

53. Milyen sorozatot néztél utoljára? – Trónok harca.

54. Melyik dalt hallgattad a legtöbbet az elmúlt egy hónapban?– One Republic - Love Runs Out. Talán.

55. Érezted már úgy, hogy vége, feladod? – Párszor. De szerencsére nem gyakran.

56. Van olyan személy, akit elvesztettél és vissza szeretnéd kapni? Ha ez a kérdés a halállal kapcsolatos, akkor igen, van ilyen személy. 

57. Mitől félsz? - Talán nevetséges, de a sötéttől, a hirtelen zajoktól, attól, hogy elvesztek valakit, hogy teszek valamit ami miatt megutálnak az emberek, betegségektől... Gyíkoktól, békáktól, kukacoktól, csigáktól, kígyóktól, cápáktól, dínóktól. :D

58. Hová utaznál el? – Szívem szerint az egész Világot bejárnám. A legnagyobb vágyam London.

59. Melyik külföldi előadó/zenekar koncertjére szeretnél mindenképp eljutni? – Demi Lovato és One Direction. Az a baj, hogy elég sok embert, bandát sorolnék ide, de ellenállok. Ez a kettő a legfontosabb.

60. Hiszel a sorsban? – Igen.
61. NEM VOLT 61-ES KÉRDÉS!!!???

62. Hiszel a természetfeletti “lényekben”? – Attól függ. A szellemekben és az UFO-kban talán. A többi bullshit. :)

63. Egy extrémebb dolog, amit ki szeretnél próbálni? – Uuu akad pár. Szeretem az ilyeneket. Először is tetkó, aztán bungee jumping. Mindegyik benne van az 5 éves tervemben. 

64. Kedvenc virágod? - Liliom. Nem tudom miért, egyszer elhatároztam, hogy az lesz és azóta az is. Pont.

65. Kedvenc fiú neved? – Hű. Fogós kérdés, régen az Ádám tetszett nagyon. 

66. Kedvenc lány neved? – Kíra.

67. Milyen embereket ítélsz el? – Állatkínzókat, mindenféle bűnözőt, nagyképű és arrogáns seggfejeket, és akik undorító módon elítélnek másokat... Talán ennyi.

68. Szereted a horror filmeket? – Nem igazán. Sajnos elég félős vagyok.

69. Melyik a kedvenc ünneped? – Természetesen a Karácsony.

70. Ért már olyan tragédia, amit sosem felejtesz el? – Igen.

71. Voltál már kórházban? – Igen.

72. Milyen könyveket olvasol szívesen? – Nagyon szeretek olvasni, régebben volt egy vámpír-fanatikus korszakom, ez a fantasy szál mondjuk megmaradt, persze vámpírok nélkül. Szeretem még az izgalmas és romantikus sztorikat is. 

73. Minden nap iszol kávét? – Nem.

74. Van terved erre a nyárra? – Mivel a nyárnak mindjárt vége, így... De, még így is van. Szigetre megyek 14.-én, aztán barátnőimmel szeretnék minél több időt tölteni és kiélvezni az utolsó heteket. :)

75. A külső vagy a belső számít neked? – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a belső. Szerintem sokan már csak sablonból vágják rá, hogy a belső. Ez mondjuk természetesen valamilyen szinten igaz, de kár lenne tagadni, hogy a külső is sokban számít.

76. Mi leszel, ha nagy leszel? – Felnőtt. :(

77. Hogyan képzeled el az életedet 10 év múlva az álmaidban? Álmomban 10 év múlva Londonban élnek, van egy hatalmas saját házam, nagy kerttel és egy kutyával, egy jól fizető munkám, amit szeretek, és egy helyes és okos férjem. Ott van a családom és a barátaim. 10 év múlva már talán lenne pár gyerekem, és hát igen. Szép is lenne. :)

78. És hogyan képzeled el szintén 10 év múlva a jelen állása szerint? Tyű. Ugyanígy a London kivételével. Bízok magamban, általában elérem amit akarok, de azt nem biztos, hogy meg merném kockáztatni.

79. Szoktál káromkodni? – Igen.

80. Szoktad sminkelni magad? – Igen.

81. Szerinted mi a legfontosabb ezen a világon? – Szeretet, és nem, ez nem elcsépelt, mivel tényleg az a legfontosabb.

82. Szerinted mi a legjobb a nyárban? – Sokáig alvás, meleg, fürdőzés, hűsítő üdítők, gyümölcsök, pihenés, sorozat maratonok, barátokkal eltöltött idő, nyaralás, bulizás. 

83. Szerinted mi a legjobb a télben? – Havas táj, nagy pelyhekben hulló hó, forrócsoki, jégkorcsolya, szánkózás, Karácsony.

84. Jártál bármilyen szakkörre, foglalkozásra? – Igen, alapfokú művészetoktatási képzésre. Azon belül bőröztem, tűz-zománcoztam, agyagoztam. Plusz kosaraztam.

85. A fent említettek közül melyik hiányzik? – Ezt nem egészen értem. A szakkörök közül? Nyilván egyik sem, mert ha hiányozna még mindig csinálnám.
86. Jártál valamilyen táncra? – Még mindig járok. Immáron azt hiszem hatodik éve. Hip-hop, versenyszerűen.

87. Hiszel-e a világvégében? – Egyszer biztos vége lesz, de semmiféle 2012 meg ilyesmik. Majd nagyoooon soká.

88. Rúzs vagy Szájfény? – Szájfény.

89. Meddig szoktál aludni? – Ameddig tehetem. :)

90. Mikor szoktál aludni menni? – Nyáron később, suli időben 10 körül.

91. Milyen színű póló van rajtad? – Hát nehéz meghatározni a színét. Talán vajszínű/homokszínű/bézs. 

92. Milyen színű nadrág van rajtad? - Szürke farmer.

93. Van a szobádban növény? - Igen, két kis túlélő. :)

94. Mit csináltál ma? – Bepakoltam a bőröndömbe, azon kívül semmit. So sad.

95. Hosszú vagy rövid hajad van? - Hosszú.

96. Milyen színű a falad? – Halvány és erős rózsaszín, virágos tapétacsíkokkal. Nem olyan undorító, mint ahogy elképzeled. :)

97. Kiről van poszter a faladon? – Senkiről.

98. Ütöttél-e már meg valakit? - A tesóm számít? Gyerekkorunkban elég gyakran.

99. Mit hallgatsz most? – Még csak harmadszorra van ez a kérdés?! :P Most már a #SELFIE-t. Nem mintha szeretném, csak benne van egy listában.

100 : Hány óra van most? – 20:02

Vélemény

Saját vélemény, ne tessék megölni.

Manapság már szinte mindennapos, hogy az ember a leghíresebb sztárokról vagy celebekről olvasson egy cikket, nézzen egy interjút vagy esetleg hallgasson egy riportot. Mivel én is tartozom egy bizonyos fandom-hoz, úgy érzem muszáj leírnom a saját szemszögemből is ezt a dolgot, mivel nem értem, hogy egyesek mi jogon képzelik, hogy ők bármivel is jobbak lennének a hírességeknél?

______________________ ¤ ______________________

Directioner vagyok. Ez után a mondat után megvethetsz és ítélkezhetsz egyből felettem, de NEM ISMERSZ. Nem tudod, hogy milyen barátaim vannak, hogyan tanulok, mi a kedvenc évszakom, színem, filmem, mik azok a dolgok amik megnevettetnek vagy éppen megsiratnak, nem tudod mik a hobbijaim. Sőt, még azt sem tudod, hogy milyen a zenei ízlésem. És tényleg nem. Hisz csak annyit tudsz rólam, hogy én is egyike vagyok azoknak az ostoba tini libáknak, akik a legfelkapottabb tiniszenzációért ugrálnak visítozva, nem igaz? Legalábbis ezt gondolod rólam, mivel neked is van egy általánosított véleményed, ezt kár lenne tagadni. Idősebb vagyok, mint gondolnád, magyarán nem vagyok divatrajongó, sem 12-13 éves. Gondoltad volna, hogy hallgatok The Beatles dalokat? Vagy például Paramore-t? Ed Sheran is közel áll a szívemhez. Tudtad, hogy versenyszerűen táncolok, hogy imádok rajzolni, hogy előrehozatva megcsináltam az angol emelt és informatika középszintű érettségimet, négyes, ötös tanuló vagyok a középiskolában is? Hogy nézek Trónok Harcát és Glee-t is? Na? Ismersz? NEM. Még így sem, hogy ennyi mindent leírtam magamról. És mégis leostobázol, mivel magadban kialakítottál egy képet mindazokról akik rajonganak valakiért. Köszönöm, hogy ostoba lehetek.

Én személy szerint nagyon szeretem a fiúkat, és bárki bármit mondhat, a véleményem akkor sem fog változni róluk, mivel ellentétben velük, akik a sajtón keresztül látják őket, én valamilyen szinten ismerem is őket. Most jön az a rész, hogy te azt gondolod magadban, hogy: Áhh, kezdődik a csöpögés, ismét egy elfogult kis rajongó, idővel úgy is kinövi. Vajon mit fog csinálni 2 év múlva, amikor ezek a ficsúrok már sehol sem lesznek? 

Igen, az lehet, hogy 2 év múlva már nem leszek oda ilyen szinten a fiúkért, már most is apadt a kezdeti lelkesedés, de azt garantálhatom, hogy akkor is szeretni fogom őket, ahogy valamilyen szinten most is. Nevess nyugodtan a következő mondaton. Belelopták magukat a szívembe. 

Ezt az érzést nehéz elmagyarázni egy olyan embernek, aki még nem élte át. Vagy talán mégis? Talán neked is akad olyan kedvenced, akit nap mint nap hallgatsz/nézel/olvasol, akiért bármit megtennél, és bármit odaadnál, hogy találkozhass vele? Létezik ilyen? Akkor tudod miről beszélek. És te mégis bántasz engem. Miért? Hisz ugyanazt érezzük, csak éppen másik személy/személyek iránt. Nem létezik? Akkor minél előbb keress magadnak egy példaképet, akire felnézhetsz. Hisz igen, ezeket a személyeket többségben példaképnek nevezik. 

Elmagyarázhatatlan az a dolog, amit velük kapcsolatban érzel. Az is, mikor rájössz, hogy te most valójában belekerültél egy egészen új családba, ahol bármi történjék, számíthatsz a testvéreidre. És ez mostantól a te második családod. Hogy a példaképed, még akkor is szeret, ha soha nem találkozott veled. Hogy tudod, van még ezer olyan ember, aki hasonlóan érez hozzád, nem vagy egyedül. 

Engem valójában az bánt nagyon, hogy sok ember nem képes tisztán látni és csak előítéletekkel van teli, előbb beszél, mint gondolkodna... "Azt írták, hogy drogoztak, akkor biztos drogos kis csírák. Azt is olvastam, hogy cigiztek, nyilván láncdohányosok. Mégis milyen példát mutatnak így a mai fiatalokra? Mindenhonnan azt hallani milyen nagyképűek, fejükbe szállt a hírnév, újabb tucatsztárok." Mondod te. "Nem ismered őket. Ezt csak hallani, olvasni, látni. De nem tudni biztosra. " Mondom én. Számomra felfoghatatlan, mennyi bántást kapnak ezek a srácok. Egyáltalán nem szolgáltak rá arra, hogy buzinak vagy tehetségtelen tucatsztárnak nyilvánítsák őket. Sőt mi több, már rengetegszer bizonyítottak, mind hangilag, mind emberileg. 

  Sokan azért bántják őket, mert szerintük... Tehetségtelenek. Tényleg? Ezért lettek 3.-ak az X-faktorban? Tudnak énekelni! Kérlek, ha nem hiszel nekem, hallgass meg pár élő felvételt. Kérlek ezt tedd meg, mielőtt legközelebb leírnád, hogy csak a kinézetük miatt szeretik őket. Tény, hogy vannak náluk jobb énekesek, de ők is tudnak énekelni! 

  Sokan azért bántják őket, mert szerintük... Csúnyák, pávák, izetlenek. Még leírni is rossz volt ezeket a dolgokat. Az én szememben az az ember, aki a kinézet alapján ítélkezik már nagyon az alja. Ez is csak egy újabb hülye ok arra, hogy lehessen miért bántani őket. Mert szerintem abszolút normális, ha a divat szerint öltöznek, hisz ők is mai fiatalok. Amúgy is, az én szótáramban a ZENE alatt még nem szerepel a kinézet. Elvileg a zene egy olyan dolog ami a hanggal kapcsolatos. Vagy mi.

  Sokan azért bántják őket, mert szerintük... Stílustalanok, tucatgyártmányok. Igen, sajnos manapság már egy olyan világban élünk, ahol az emberek a könnyen megjegyezhető, 3 sorból álló popszámokra buknak, így ésszerűen nekik is vannak ilyen számaik, hisz szeretnének a szakmában maradni, sőt mi több, szeretnének a csúcson maradni, ahol jelenleg vannak. Mindenki arra törekszik, hogy minél nagyobb dolgokat véghezvigyen nem igaz? Miért lennének pont ők a kivételek? Azonban lehet, hogy el kell keserítselek titeket, nekik is vannak igen mélyenszántó dalaik, járjatok csak utána. Ha pedig ezt nem teszitek meg, ne tucatozzátok le őket.

  Sokan azért bántják őket, mert szerintük... Ők buzik!? Igen, mondjuk ki nyíltan, sokan azoknak hiszik őket. Csak valójában ha feltennénk nekik a kérdést, hogy: Miért is? Nem tudnának rá válaszolni. Most azért mert imádják egymást? Igen, ez valóban így van. Ők már testvérként szeretik egymást. Ezt nem kell túlgondolni. Ketten közülük már több éve tartó boldog párkapcsolatban élnek, a többiek is a nőkre buknak nyilvánvalóan, hisz manapság másról sem olvasni csak ezekről a dolgokról. És egyébként.. Ha azok lennének mi lenne? Na? Akkor mi lenne? Semmi.

  Sokan azért bántják őket, mert szerintük... "Már a csapból is ők folynak" Talán a legnevetségesebb kifogás az összes közül, hisz. Emberek! Nem ők tehetnek róla. Igen, hírességek szerettek volna lenni, igen összejött nekik. De nem, nem ők játszák folyton a számaikat a rádiókban, nem ők adják le folyton a videóklipjeiket, és nem ők írnak magukról cikkeket. Azt hiszem ehhez több hozzáfűznivalóm nincs is.

  Sokan azért bántják őket, mert szerintük... Felháborítóan viselkednek a rajongóik. És el is érkeztünk a másik dologhoz amiről ők nem tehetnek. Nyilvánvaló, hogy a több milliós rajongótáborukban akad pár érdekes eset, de a fiúk hogyan is vállalhatnának értük felelősséget? Nevetséges.

Ezek a srácok eddig csak jó példát mutattak nekünk, és még mindig csak bántják őket!

 

Szemmel láthatóan imádják a rajongóikat, és hihetetlenül hálásak nekik, és mégis mindig csak bántják őket!

Légyszíves mielőtt egy másik embert kritizálnál, bántanál és csupán csak kedvtelésből szidnál nézz magadba is egy kicsit. Én sem vagyok oda minden hírességért, de képes vagyok ember módjára viselkedni, és nem belegázolni a másik ember lelkivilágába, hiszen... Mire fel?

Én sem vagyok tökéletes, Ők sem azok.

Hisz miért is lennének tökéletesek? Ők is csak emberek, nekik is van családjuk, barátaik, szerelmük, ők is szeretnek eljárni szórakozni, vagy néha csak otthon lazítani. Ők is bolondoznak, vagy éppen érzelgősködnek néha. Ők is hallgatnak zenét, néznek filmeket, tesznek jó és egyaránt rossz dolgokat is. Ők is emberek.

Kérlek ne szidd őket, mivel nem érdemlik meg. Tiszteletben tartom, ha nem szereted őket, hisz: Ízlések és pofonok. És ízlésekről felesleges vitatkozni, mivel szerencsére ez senkinek sem egyezik, ezért is személyiség minden ember. Tiszteletben tartom, ha nem szereted őket, de azt nem ha bántod őket. Én sem bántom a te kedvencedet, te se tedd az enyémmel.

Régebben én is elég furcsán néztem azokra akik valaki/valakik iránt ilyen szinten rajongtak. Nem értettem, hogy lehetséges valaki olyant kedvelni, aki a létezésedről sem tud. Aztán jöttek ők, akik... Felborították, átrendezték, megkeverték, megbonyolították, megváltoztatták, kiszínezték az életemet. Mindegyiküket úgy szeretem ahogy vannak, olyan viccesen, kedvesen és bolondan amilyenek. Hatalmas pluszpont az, ahogyan a Directionerekhez viszonyulnak. Nem láttam még olyan hírességet, aki ennyire közvetlen, kedves és hálás lett volna a rajongóknak, mint ezek a fiúk. 

Nem érdemlik meg, hogy az emberek csupán csak azért utálják őket mert nekik sikerült valóra váltaniuk az álmukat...

Ne utálkozz ok nélkül. A híresség is ember, nem érdemli ezt. Főleg úgy, hogy alig tudsz róla valamit. Ismered? Nem. Akkor mi alapján döntötted el, hogy ő rossz avagy jó ember? Gondolom erre a kérdésre most nem tudtál válaszolni. Néha csak gondolkozz el azon, hogy valakinek egy név mennyit jelenthet. Neki nem azt fogja jelenteni, hogy az adott személy 'nyálgép', 'kövér' vagy épp 'anorexiás', 'csúnya', 'egoista', 'tucatgyártmány' vagy ahogy te mondanád 'buzi'. A végtelenségig sorolhatnám még a jelzőket. Neki nem ezeket fogja jelenteni. Neki akár az életét is jelentheti. Ez nem poén. Nem egy ember van aki úgy tekint az általa nagyra tartott hírességre, mint a hősére, aki megmenti az életét. Sokan miattuk hagyják abba az önkínzást, nekik köszönhetően lelnek új barátokra. 

Őszintén megmondom, sokszor 3 perc erejéig még én is eltudom hinni magamról, hogy gyönyörű, tehetséges, és igen is fontos vagyok. Sokan tőlük tanulnak életet megváltoztató példákat, követik őket, példaképként tekintenek rájuk. Most komolyan. Érdemes belegázolni ezeknek az embereknek a lelkivilágába csak azért mert te nem szereted az általad 'bénának' tartott adott hírességet? Ugye, hogy nem? Akkor miért teszed? Kedvtelésből? Vagy miért? Én ezt egyszerűen nem tudom megérteni. Tudom, hogy mindig lesz ok az utálkozásra, és valószínűleg feleslegesen írom le ezeket a sorokat. Lehetetlen. Lehetetlen lesz az utálkozókkal szembeni 'csatát' jó irányba eldönteni. Ennek sosem lesz vége. De ha egy kicsit is megmozdítottam valamit benned, szerintem gondolkozz el az itt leírtakon. Ne bánts más kedvencét, ne bánts egy rajongói csoportot, mindaddig amíg nem tudod miről beszélsz, valószínűleg te sem szereted, ha mások a tieddel teszik ugyanezt. Ha te abbahagyod, akkor máris egyel kevesebb lesz az utálkozók csoportja. Ne vegyél részt ebben a felesleges csatában, mivel sosem fogod megnyerni.

Egyszerűen csak fel kell nőni, és belátni, hogy nekik sikerült. Ők harcoltak az álmukért, elérték a céljaikat, és sikerült is nekik az, amire te talán még gondolni sem mersz. Lenyűgöző. Igen, erre bátran merem használni a lenyűgöző jelzőt. Ezért ők nem érdemlik meg azt a sok utálatot, amit mégis kapnak.  

Az igazság néha fáj. Igaz?